Holik Attila
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Holik Attilát, a Budapest-Csepel-Központi Református Egyházközség főgondnokát.
Csepelen született 1963-ban. A Csepeli Erőműben 1980 óta dolgozik kalorikus gépészként. Házas, két lánya és két unokája van. A csepeli gyülekezetbe családjával 1996 óta járnak, 1997-ben, már felnőttként konfirmált. 2006 óta presbiter, 2012-től a gyülekezet főgondnoka.
Ki tudna emelni a szolgálatából egy önnek különösen fontos eredményt?
Gondnoki szolgálatom közvetlen előzménye 2011 végén a lelkészválasztás előkészítése volt, amelynek során a gyülekezet kettészakadt. Így a 2012- ben kezdődő szolgálatom legnagyobb eredménye a gyülekezet fennmaradása és a szakadás utáni helyzet rendbetétele, az örökölt adósság kiegyenlítése, valamint a leromlott állapotú épületek felújítása és a gyülekezet csendes, békés épülése volt.
Mit gondol, hogyan lehet a fiatalokat leginkább Isten közelébe vonni?
Ha felvesszük és fenntartjuk a kapcsolatot a keresztelős családokkal, a baba-mama köri alkalmak és közösség kialakításával, a hitoktatás folyamatos fejlesztésével, valamint ha a hitoktatókkal együttesen ápoljuk a kapcsolatot a gyermekekkel és családjaikkal. Fontos a hátrányos helyzetű testvéreink segítése és a kirándulások, gyermektáborok, a gyerek- és családi délutánok, kézműves-foglalkozások szervezése is. Egyszóval: folyamatos családgondozással.
Ön szerint milyen az ideális együttműködés lelkipásztor és főgondnok között?
Az őszinteség és egymás elfogadása, tisztelete az alap. Istennel és egymással kell a keskeny úton haladnunk. Szeretnünk kell a gyülekezetet, annak életében folyamatosan jelen kell lenni. Főgondnokként figyelnem kell a lelkészekre és segítenem kell a munkájukat.
Őszintén el kell mondanom azt is, ha valamit másként látok. A közös álláspontok kialakulásához olykor szükségesek a viták, a nézeteltérések. Ezeket biblikus módon kell megoldanunk, kisebb, zárt körben. A mostani lelkipásztorral, Kéri Tamással első pillanattól kezdve a feddhetetlenség és az őszinteség volt a közös elvárásunk.
Honnan merít erőt, amikor úgy érzi, elfáradt a szolgálatban?
Elsődlegesen Istentől: nagy áldást és békességet ad szeretete és kegyelme. Minden napot imádsággal és köszönettel kezdek és zárok. Az elkövetkező évekre is jelentős bátorítást adott számomra Gedeon személye és bibliai története. Nagy erőt ad továbbá a gyülekezet szeretete, támogatása, a közös imádság, a Kékkereszt csoport lelki és testvéri közössége, Marosfalvi Ferencné gondnoktársam építő, szerető segítsége. Sok segítséget, tanácsot és támogatást kaptam Hornyák Julianna lelkipásztortól is, akit csepeli beosztott lelkészi idejéből eredően most is bármikor megkereshetek.
A lassan egy éve tartó koronavírus-helyzet milyen tanulsággal szolgált az ön számára?
A hit ereje átsegítette és átsegíti a nehéz helyzeteken a gyülekezetünket. A napi telefonok, a törődés egymással, a Reformátusok Lapja és a gyülekezeti híradónk személyes kipostázása fenntartja a kapcsolatot. Az istentiszteletek nagy online nézettsége megmutatta, mekkora az igény az igei támaszra. Felnőtté váltunk a kilátástalannak tűnő helyzetben, és megláttuk, hogy csak az Istennel való közösség az egyetlen út, amellyel kilábalhatunk a vírus okozta nehézségekből. Ha uralkodni tud Jézus Krisztus a szívünkben, akkor a teljes szeretet kiűzi a félelmet, a józanság lelke pedig felelősségérzetet ad, amely nem engedi „elszállni” az embert, hanem két lábbal a földön vezeti a lépteit.