Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Bármikor odafordulhatunk Istenhez. Így a Kárpát-medencei imanapot idén is megtartják a református nőszövetségek. – Imaláncokat szervezünk az internet segítségével, vagyis egy időben imádkozunk, mindenki a saját otthonában – mondja P. Tóthné Szakács Zita nőszövetségi elnök.

Minden egyes ember értékes, szerepe van. A látványos és a kevésbé látványos feladatokra, mint például az imádságokra is szükség van. A hitben és a személyiségben való növekedésre azok állnak készen, akik megtalálták helyüket a testben, és teszik, amit tenniük kell. Ha valaki még nem tudja, hol a helye, mi a feladata, akkor imádkozzon Istenhez, hogy ő mutassa meg, mi az ajándéka.

Gyógyszer még nincs a koronavírusra, de a védőoltás már készül, és van néhány gyógynövény is, amely ígéretes a betegség tüneteinek enyhítésére, a gyógyulás gyorsítására. Csupor Dezső református gyógyszerésszel beszélgetünk a Covid–19-ről, az álhírekről, arról, hogy indokolt-e zárva tartani a templomokat, és hogy ő beadatja-e majd magának a koronavírus elleni vakcinát.

A koronavírus-járvány hatásairól, az egyházunkban zajló tisztújításról és az egyházfinanszírozás kérdéséről is beszélt Bogárdi Szabó István püspök, lelkészi elnök a XIV. Zsinat cikluszáró ülésén. Értékelte az állam és az egyház viszonyát, visszatekintett a reformációi emlékévre, méltatta a határokon átívelő református magyar egységet, valamint kitért a világkeresztyénség helyzetére.

Emberi kapcsolatainknak, az egymás közötti kommunikációnak elsődleges eszköze a nyelv, a beszéd. A gyermek érzi a szülő szeretetét és gondoskodását, mégis jólesik neki, ha kimondják és megerősítik benne a biztonságot adó érzést, hogy szeretik. A gyermek is elmondja százszor az anyjának, apjának, babájának, hogy szereti.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A Zsinat Elnöksége kérte a lelkipásztorokat, „szüneteltessenek minden közvetlen érintkezéssel járó egyházi alkalmat”, azaz ne tartsanak többek között istentiszteleteket, bibliaórákat. A lelkipásztorok nyomtatott formában, postaládába bedobva gondoskodnak a hívek lelki táplálékáról.

A jövő képzete azért különleges, mert a leginkább érzékelhetővé teszi azt, amiben az ember mindig is van: a lét érthetetlenségét. Ha tudnánk a jövőt, mindent tudnánk. Úgy értem, tudnánk azt, hogy ennek az egésznek, amit szokványosan az időben zajló emberi létnek hívunk, és amelynek mi mindnyájan személyesen a részesei vagyunk, mi az értelme.

Az a négy hét, amely mindig a közösségről szólt, most sokkal szürkébbnek tűnik, mint máskor. Miközben szeretnénk méltóképpen megélni ünnepünket, egyre több dolog választ el bennünket egymástól – a maszkok, a szociális távolságtartás, az esti kijárási tilalom és az online térbe szorult közösségi alkalmak.

Talán nem a hiú ábránd és a felszínes remény mondatja velem, hogy egyre többen döbbenhetnek rá, milyen nagy kincs most a templom, az úrnapja, a harang ismétlődő hívogatása. A szokottnál is nagyobb. Válasz, erőgyűjtés mindarra, ami az életünket lassacskán beterítő fekete félelemfelhők formájában bennünket ér manapság.

Meg kell teremtenünk otthonunkban is az elcsendesülésnek a lehetőségét, hiszen a templomban is csendben hallgatjuk végig az igehirdetést. Tehát ne kattintsunk máshova, lehetőleg ne érjen sok külső benyomás. Másik fontos dolog, hogy legyünk tisztában az Ige értékével. Annál drágább kincs, hogy hallhatjuk Isten kijelentését, nem létezik ezen a világon.

Különösen igaz a cím Szabó-Nyulász Melinda bajkeverő meséinek szereplőire. – Mindig pasztellszínekkel dolgozom. Látom, hogy a mesekönyvekben előszeretettel használják az ütős színeket, de én kerülöm a harsányságot. Az alulszaturált színekben talán benne van a visszafogottságom is, mint ahogyan a reformátusságra is jellemző az egyszerűség és a letisztultság – vallja az illusztrátor.

Egy polgárcsalád lakhelye volt valamikor a XVII. században, mégis „Isten házának” érezhetjük. Mert olyan ház ez, amely a bennünket a templomtól távolmaradásra kényszerítő nehéz időkben sugárzó üzenetet küld: az egyetemes papság elvét vallók bízhatnak abban, hogy a hitben élők számára minden helyszín, akár még a saját otthonuk is, templommá válhat.

A magyar kormány húszmillió forint gyorssegélyt nyújtott az azeri agresszió miatt otthonaikat elhagyni kényszerült örmény civilek támogatására. Az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Református Szeretetszolgálat garantálták, hogy a támogatás mielőbb eljusson a fegyveres agresszió elől menekülő keresztyén családokhoz.

– A misszió szempontjából sokat jelent, hogy lelkipásztor feleségemmel és gyermekeimmel együtt veszünk részt a rám bízott községek életében. Az, hogy a gyermekeink által is megismerhetők vagyunk, a hitelesség és következetesség próbája is egyben, de megközelíthetővé tesz, és alkalmat teremt a beszélgetésre, bizonyságtételre.