Egy házfelirat igei üzenete
Néhány évvel ezelőtt, egy hallei kutatóútról kiruccanva, eljutottam többek között a szász-anhalti Naumburg városkába, amely elsősorban román kori és gótikus elemekben is bővelkedő dómjáról, az abban látható Ekkehard- és Uta-szoborról, és a „naumburgi mester” számos további alkotásáról híres. A 13. század első feléből származó templom a reformáció után, 1541-ben Julius von Pflug naumburgi evangélikus püspök székhelye lett.
Most, a járvány miatti kényszerű templombezárások idején egy másik nevezetes naumburgi épület emléke merült fel bennem, amely, bár nem szakrális célokat szolgált, hanem egy polgárcsalád lakhelye volt valamikor a XVII. században, mégis „Isten házának” érezhetjük. Mert olyan ház ez, amely a bennünket a templomtól távolmaradásra kényszerítő nehéz időkben sugárzó üzenetet küld, amelynek lényege: az egyetemes papság elvét vallók bízhatnak abban, hogy a hitben élők számára minden helyszín, akár még a saját otthonuk is, templommá válhat. A naumburgi piactéren álló műemlékről több képet készítettem.
Az egyik, az ékes kapu fölötti felirat valóban igehirdetés erejű. Arany betűk szólnak rajta az Úr emberi igyekezetet fölülmúló hatalmáról, ő minden építésnek, őrzésnek örök, mindenkor legfőbb Ura. Így életünk, testi-lelki épségünk őrzésének is. Természetesen úgy, hogy teremtői munkáját tisztelve, megbecsülve hozzátesszük a védekezéshez mindazt, ami erőnkből telik. Az itt látható, aranybetűs, latinul olvasható idézet a 127. zsoltár néhány sora: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Károli-fordítás)