Képzeljük el, hogyan terjedt el az evangélium a Római Birodalomban! Vegyük Pál apostolt, aki sok gyülekezetet alapított. Elment egy városba, hirdette Isten Igéjét. Voltak, akik hitre jutottak, megalapította az ottani gyülekezetet, aztán ment tovább. Ezek után nehéz volt számára a kapcsolattartás az ottaniakkal.

Nem volt egyszerű a keresztyén hit mélységeibe is bevezetni az embereket, nem tudott azonnal reagálni a felmerülő kérdésekre, élethelyzetekre. De neki is rendelkezésére állt egy eszköz, a levélírás. Akkor ez volt a legmodernebb eszköz, amelyet használni lehetett, és Pál nagyon jól ki is használta ezt. Nem tudta, pontosan hányan lesznek ott, és kik lesznek ott, amikor felolvassák a gyülekezetben a levelet. Nem tudta, hogy hányszor fogják elolvasni, hogy lemásolják-e, terjesztik-e, amit írt, de akkor is elmondta azt, amit az Úr a szívére helyezett. A levelet elküldte és bízott az Isten áldásában, hogy eljut azokhoz, akikhez kell, és elvégzi az emberi szívekben, életekben azt az építő munkát, amelyet el kell végeznie.

Nagyon hasonló ez ahhoz, ahogy ebben a járványhelyzetben mi, lelkészek végezzük a munkánkat. Mi is igyekszünk a mai legmodernebb eszközöket alkalmazni, hogy minél gyorsabban minél több emberhez eljuthasson az Ige üzenete. Mi sem tudhatjuk előre, hogy hányan fogják megnézni, hányszor fogják megnézni, lesz-e, aki megosztja a közösségi oldalakon az alkalmat, aki terjeszti mások felé is. És mi is az Isten áldásában bízunk, hogy ő az, aki elvégzi az emberek szívében és életében azt, amit el akar végezni.

Viszont egyáltalán nem ilyen egyoldalú ez a kérdés, mert a másik oldal talán még összetettebb. Ugyanis egy „tökéletes” online igehirdetés mit sem ér gyülekezet nélkül. A legrosszabb eshetőség, amely eszünkbe juthat, hogy vannak, akik a gép előtt ülve istentisztelet közben másfelé kattintgatnak, nem figyelnek igazán. Megkérdezhetjük, hogy az online istentisztelet látogatójaként ezt az elvileg Istennek szánt időt hogyan tudjuk leginkább odaszentelni.

Tökéletes módszer nem létezik, de jó, ha odafigyelünk néhány dologra. Meg kell teremtenünk otthonunkban is az elcsendesülésnek a lehetőségét, hiszen a templomban is csendben hallgatjuk végig az igehirdetést. Tehát ne kattintsunk máshova, lehetőleg ne érjen sok külső benyomás. Másik fontos dolog, hogy legyünk tisztában az Ige értékével.

Annál drágább kincs, hogy hallhatjuk Isten kijelentését, nem létezik ezen a világon. Márpedig ha mi egy istentiszteletbe bekapcsolódunk, akár online is, akkor ott az Ige fog hangozni. Gondoljunk az ifjú Sámuelre, aki később prófétája lesz Istennek. „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.” (1Sám 3,19, Károli-fordítás) Az Úr Igéje szól az online istentiszteleteken is, fontos kérdés, hogy mi hogyan közeledünk hozzá.

Nekünk sem szabadna egy igét sem hagyni, hogy a földre hulljon! De ehhez valóban az kell, hogy lelki szomjjal, odaszántsággal forduljunk Isten Igéje felé, és hogy megadjuk az Úrnak azt a kellő elcsendesülést, figyelmet, a neki szentelt időt a számítógép előtt ülve is, mint amennyit a templompadban ülve megadnánk neki, magunkat megüresítve, hogy ő töltsön el bennünket Szentlelkével.