Az imának nincs határa
Az Egyesült Királyság január 31-én ténylegesen kilépett az Európai Unióból. Hogyan érinti ez az Angliai Magyar Református Egyházat és a londoni magyar gyülekezet életét? Erről kérdeztük Salánki István londoni lelkipásztort.
Tart attól, hogy a brexit miatt sokan elhagyják a londoni gyülekezetet, mert hazaköltöznek?
Ez a folyamat már elkezdődött 2016-ban, a brexitről szóló népszavazás után, amikor a szavazók ötvenkét százaléka a kilépés mellett döntött. Húsz éve vagyok a londoni magyar református gyülekezet lelkésze, két évtized alatt most tapasztalom a legnagyobb elvándorlást. Ez súlyosan érinti a gyülekezetet. Pedig a folyamat lassult az elmúlt évben. Akár a hazaköltözés, akár a maradás mellett döntenek közösségünk tagjai, segítünk nekik.
Hogyan tudnak segíteni?
Meghívtunk egy angol ügyvédi irodát, amely kifejezetten az uniós állampolgárok jogaival foglalkozik. Munkatársai tájékoztatót tartottak az új helyzetből adódó jogainkról és a kötelességeinkről. Annak, aki maradni kíván, regisztrálnia kell, és kérvényeznie kell a letelepedett jogállást. A hazaköltözőknek pedig segítünk, hogy Magyarországon, Kárpátalján vagy Erdélyben új gyülekezetet találjanak.
Ehhez nagy segítség, hogy több esperessel, lelkésszel jó barátságban vagyok. Minden évben vendégül látunk lelkészeket, hogy legyen kapcsolat a londoni gyülekezet és a Kárpát-medence református magyarsága között. A hazatérők közül már többen csatlakoztak otthoni gyülekezetekhez, olyanok is, akik előtte nem jártak templomba.
AZ EU-T HAGYJÁK EL, NEM EURÓPÁT
Az Egyesült Református Egyház (United Reformed Church) és Nagy-Britannia másik három egyháza közös közleményt adtak ki a brexit miatt. Azt írták, „habár az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t, mi nem hagyjuk el Európát”. Azt is kérték, hogy az EUban maradó keresztyének imádkozzanak értük. Salánki István a közleményre reagálva azt mondja: – Az imának nincs határa. Érezzük, hogy a mi gyülekezetünk imaélete is erősebb lett, többet imádkozunk, amióta téma az unió elhagyása Angliában. Sőt internetes imaórát is tartunk hét közben, a vasárnapi találkozások mellett. Elmélyültebb lett a lelkiségünk.
Hányan hagyták már el a gyülekezetet?
2016-ban kétszáznál is többen. Azóta évente hatvan-hetven ember. Tavaly nyáron tizenöt év után hazaköltözött az egyik kántorunk. Áprilisban hazaköltözik a főgondnokunk. Ez nagy veszteség számunkra, de már választottunk új főgondnokot, hogy zavartalan legyen az átmenet. A gyülekezetünkben az elmúlt három évben a szolgálattevők egyharmada cserélődött ki a brexit miatt.
Most mennyien vannak?
Nyilvántartásunk szerint ötszázan tartoznak a londoni gyülekezethez. Vasárnap száz felnőtt és harminc gyerek vesz részt az alkalmainkon – de jóformán mindig másik száz ember. Ennek az az oka, hogy sokuknak legalább másfél óra utazással jár eljönni az istentiszteletre. Isten kegyelme, hogy bár több százan költöztek haza a gyülekezetből, mégsem csökkent a létszámunk, mindig jöttek újak közénk. Amúgy is jellemző, hogy átlagosan két évet töltenek közöttünk az emberek. A jövőre nézve arra számítunk, hogy az utánpótlás apad el, és kevesebben leszünk, illetve változik a gyülekezet korfája. Mi arra törekedünk ezután is, hogy aki szeretné, megtalálja a helyét nálunk.
Amikor a népszavazás után, 2016-ban, beszélgettünk, azt mondta, szeretnének gyülekezetet indítani Manchesterben. Sikerült megvalósítani a tervüket?
Nem, és ennek éppen a brexit az oka. Szerettünk volna egy templomot és egy parókiát venni Manchesterben, de a kinézett épületet végül nem vehettük meg, mert az eladó visszalépett. Úgy érzem, Isten nem engedte meg, hogy ezt a missziót elindítsuk, mert hamarosan – az unióból való távozás hírére – óriási népvándorlás indult meg Magyarországra. Most úgy döntöttünk, várunk öt évet, megnézzük, milyen hatással lesz a magyar közösségre a brexit. Ha lesz kinek templomot venni, gyülekezetet építeni, újra megpróbáljuk.