Brandenburg Sándor
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Brandenburg Sándort, a Pesterzsébet-Központi Református Egyházközség főgondnokát.
Budapesten, 1961-ben született. Négy gyermek édesapja. Tizenöt éve a pesterzsébeti gyülekezet főgondnoka, tizenegy éve a Budapest-Déli Református Egyházmegye gondnoka, öt éve tagja egyházunk Zsinatának. Meggyőződése szerint a keresztyén ember hitelessége leginkább a családjára tekintve figyelhető meg.
Már gyermekkorától fogva a pesterzsébeti gyülekezet tagja. Hogyan lett főgondnok?
A gyülekezetek életében koncentrikus körök alakulnak ki: vannak, akik a Szentlélek indítására jobban belefolynak a gyülekezet életébe, míg mások csak alkalmanként, megint mások pedig kevésbé. Én gyülekezeti tagként, később presbiterként is mindig szívesen vettem részt bármilyen egyházi munkában. Szeretett gondnokunk, Kósa Lajos, aki már a kommunizmusban is hűségesen szolgált gyülekezetünkben kántorként is, egy szombat esti gyakorlás közben az otthoni hangszerére borult – magához hívta az Úr. Takaró Tamás esperes lelkipásztorunk ezután javasolt engem gondnoknak.
Mérnökként dolgozik, mégis rengeteg időt és energiát szentel az egyháznak. Hogyan egyezteti össze a világi és egyházi tevékenységet?
Minden tevékenység akkor jó, akkor lehet rajta áldás, ha szeretetben megy végbe. Amit persze mondani könnyű, de megvalósítani nehéz. Sokan vannak, akik bár nem szeretnek minket, azért elvárják tőlünk a szeretetet – hiszen mind ki vagyunk rá éhezve. Azonban, mint minden más az életünkben, ez sem megy Jézus nélkül, aki megelőzően szeretett minket.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!