Délelőtt tíz órakor beszélgetünk. Gyakran van olyan alkalom, amikor hétköznap tudnak együtt időt tölteni, vagy ez most nagyobb szervezést igényelt?

Rudolf: Nem jellemző. A hétköznapokat mindenki munkával és feladatokkal tölti. Én, ha tehetem, szívesen dolgozom itthonról, de akkor egy másik helyiségben ülök, és ott intézem a levelezéseimet, vagy anyagokat állítok össze. Általában este van együtt a család.

Eszter: Négy gyermekünk van, de most már a legkisebb is hétéves, így egyre több időnk jut egymásra. A nagyobbak tudnak vigyázni a kisebbekre, nem kell a nagymamát, nagypapát megkérni, kimozdulhatunk kettesben. Szeretünk moziba, színházba járni, most például táncpróbákon is részt veszünk, mert az óvodában bál lesz, amelyre táncot tanulunk be. Kihasználjuk az alkalmat, hogy egy héten két estén is együtt lehetünk.

Ez mekkora tudatosságot igényel?

Rudolf: Már akkor is törekedtünk rá, hogy minél több időt töltsünk kettesben, amikor megszülettek a gyerekek. Az elején még sokat kellett rángatni Esztert, de számomra nagyon fontos volt, hogy minőségi időt is töltsünk egymással.

Eszter: Ebben Rudi nagyon jó volt, mert amikor egész nap otthon etettem, szoptattam, pelenkáztam, altattam, estére elfáradtam, és már nem volt kedvem sehova elmenni. Nagyon jó volt, hogy Rudi ilyenkor biztatott, hogy szedjük össze magunkat, és csináljunk valamilyen programot, mert az a két-három óra valóban fellélegzés volt.

Rudolf: Ha az ember benne van a mókuskerékben, akkor csak végzi a dolgát, és – épp úgy, mint a sportban – egy-egy vezényszóval próbál mindent elintézni. Viszont amikor ki tudunk szakadni ebből, akkor a fontos kérdéseinket és problémáinkat is képesek vagyunk megbeszélni. Mi – különösen régebben – nagyon sok időt töltöttünk együtt a fürdőszobában. Amíg az egyikünk zuhanyozott, addig a másik például mosta a fogát, közben nagyokat tudtunk beszélgetni. Muszáj folyamatosan keresni az alkalmat a kommunikációra. A mi családunkban ennek a legjobb fóruma a közös vacsora: mindennap törekedünk arra, hogy együtt üljünk le, mert akkor ott van mind a négy gyerek, és ilyenkor meg tudjuk beszélni az örömöket és gondokat. Ez „külön világ” számunkra.

Nagyon idillien hangzik. Sok munkájuk van benne?

Rudolf: Valójában ez magától értetődő volt nálunk. Sok házasságban súlyos probléma, hogy mindenből elvi kérdést csinálnak. De miért? Ha a másik boldogabb lesz tőle, akkor miért ne tehetnék meg mindennap apró szívességeket? Főleg, ha az nekem nem kerül nagy erőfeszítésembe. Én például a házimunkában sok mindent máshogyan csináltam, mint Eszter. Van, amit meg tudtam tanulni, van, amit nem.