... embernek lenni? Mit értett Arany János ezen? Ha végigolvassuk a Domokos napra című versét: küzdés, akarat, erő, Isten-magasztalás, nemes önbizalom, honszerelem, hűség, költészet, hatni, buzdítani, egyesíteni, és megtalálni helyünket, feladatunkat az életben. Érdemes felfigyelni arra, hogy mindezt célként fogalmazza meg: „A legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Embernek lenni, emberré válni életen át tartó, hosszú érlelődés és folyamat. Vajon a csecsemő nevelés nélkül magától emberré válik? Dél-Amerikában az utcán élő, kóborló négy-öt éves árva gyerekek tekintete üres, habozás nélkül kést rántanak a magányos turistára. Nem tehetnek róla, éhesek, a túlélés, az ösztön vezérli őket.

Mit értünk emberségen? Irgalmasság, figyelem, megértés, gondolkodás, befogadás, bocsánatkérés és -adás, vendégszeretet, adakozás, konfliktusok tisztázása, beszélgetés, lelki érlelődés és még sok más gyönyörű tulajdonság. Keresztyén értékek. Krisztustól kapott és tőle tanult magatartás. Antropológusok, filozófusok, írók és teológusok köteteket írtak róla, mégis mindig újra meg kell fogalmazni, és nem tudjuk megvalósítani. Jézus élete, tanítása erről szól: íme, ő az Ember.

A szükségben és bajban lévőnek segítséget nyújtunk, de az álkoldusnak, hazug zsarolónak, csalónak nem. Mert nem akarjuk támogatni, tartósítani az állapotukat, nem erősítjük meg magatartásukat, hogy ilyenek maradjanak. Emberségünkhöz tartozik az igazságérzet is. Védelmezzük az igazságot. Az erőszakos követelőzőkkel, mesékkel manipulálókkal, érzelmekkel szánalmat keltőkkel szemben meg kell tanulnunk az önvédelmet. Megtörtént, hogy egy lelkész beengedte a parókiára a kéregetőt, aki megölte őt. Embernek lenni azt jelenti, hogy okosan védjük magunkat is, hogy ne legyünk szélhámosok áldozatai. Bölcsesség is kell, hogy felismerjük: itt és most ki a felebarátunk.

A vendégszeretet viszont lelki ajándék. Volt egy asszony a gyülekezetben, aki a vendégszeretet karizmáját kapta. Bárkit befogadott a lakásába határon innen- és túlról. Természetesen, szégyen nélkül, őszintén tudott kérni és adni. A gazdagoktól elkérte, a szegényeknek továbbadta. A szegénytől is kért, hogy adják a munkájukat, az idejüket, azt, amijük van. Különös cserekereskedelmet folytatott. Annyit adott derűsen és jókedvvel, amennyit másoktól elkért. Nem lehetett becsapni, volt esze, hogy elhárítsa azt, aki vissza akart élni a jótékonyságával.

Emberség, igazság, önvédelem. Hogyan gazdálkodunk ezekkel?