Lukács evangéliumát az „asszonyok evangéliumának” szokták nevezni, ami azzal áll összefüggésben, hogy a szentíró különös figyelmet fordít a nők helyzetére az evangéliumon belül. Heti bibliai szakaszaink sorában olvasunk a Jézust követő asszonyokról, ami Lukács evangéliumának saját anyaga: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.” (Lk 8,1–3)

A felsorolás elején ott találjuk Máriát, akit Magdalainak (Magdalából valónak) neveztek. Neve kilencszer fordul elő az evangéliumokban. Különösen érdekes, hogy mindössze csak egyetlenegyszer van önmagában említve (vö. Jn 20,1–2; 11– 18), a többi esetben mindig egy csoport részeként, egy kivétellel mindig első helyen. Ez a személy kiemelt szerepét hangsúlyozza. Magdalai Mária mind a négy evangélium szerint ott van, amikor Jézust eltemették, ő az első, aki felfedezi az üres sírt, és ez az asszony Jézus feltámadásának legelső tanúja.

Magdalai Máriát a nyugati egyház hagyományában a tékozló fiú (Lk 15,11–32) női ellenpárjaként értelmezik, és azonosítják azzal a bűnös asszonnyal, aki Simon farizeus házában megkente Jézus lábát (Lk 7,36–50). Ez a történet megelőzi a Jézust követő asszonyokról szóló szakaszt. Mária Magdolna személyéről csak annyit tudunk, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle (Mk 16,9; Lk 8,2), ami utalhat arra, hogy lelkileg igen megkötözött lehetett, de a találkozása Jézussal és gyógyulása az Úr követőjévé és az evangélium hírnökévé tette.