Csend fogad déli érkezésünkkor az épületben, hiszen a diákok mind iskolában vannak még. Ahogy hazaérkeznek a lakók ebédre, elindul a sürgés-forgás. Hamarosan elkezdődik a délutáni szilencium, majd az estét közös vacsora, áhítat és néptáncoktatás gazdagítja. A program és a szabályok első látásra szigorúnak tűnnek, ezt a diákok és az alkalmazottak egyaránt elismerik, de a több évtizedes múltú rendszer jóval több gyümölcsöt terem annál, mint amennyi áldozatot kíván.

NEM CSAK SZÁLLÁS – OTTHON IS

A Református Diákotthon Alapítvány 1991-ben jött létre azzal a céllal, hogy keresztyén nevelést és szociális támogatást biztosítson a Székelyudvarhely iskoláiba érkező diákoknak. A városban jelenleg hét középiskola működik, és mindegyik tanulói között akad olyan, aki itt lakik. Az intézet odafigyel arra, hogy az állami kollégiumokhoz képest olcsóbban biztosítsanak lakhatást, sőt a jó tanulmányi eredményekkel rendelkezők ingyen lakhatnak itt. Juhász Ábel igazgató szerint sok diáknak szociális helyzete miatt talán ez az egyetlen lehetősége, hogy középiskolába járjon. De olyan tehetős szülők is akadnak, akik a jó nevelés miatt küldik ebbe a környezetbe a gyereküket.

De mi a különbség a református diákotthon és a többi kollégium között? Juhász Ábel szerint a közösség. – Nem tudok olyan diákszállóról, amelynek egykori lakói máig tartják a kapcsolatot. Hogy a hét iskolába járó, különböző korosztályú gyerekek évek múltán is szoros barátságban vannak, az azt jelenti, hogy közösséggé lettek itt. Ebben a szigorú szabályok is segítenek. A kamaszok persze lázadnak ellene, de utólag beismerik, hogy jót tesz nekik – mondja el a lelkipásztor hozzátéve, hogy az előző igazgató, az alapítványt létrehozó Dobai László által bevezetett konzervatív nevelési forma továbbra is jellemző az intézményre.