... a szív a szeretettől, mert megöli az ént, a sötét zsarnokot – mondja az ősi keleti bölcsesség. Ez még a szülői, házastársi, rokoni, baráti szeretetkapcsolatokban is tapasztalható igazság, hát még akkor, amikor az ellenségről van szó!

A hegyi beszéd csúcsa éppen ezt emeli életünk és magatartásunk középpontjába. „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lk 6,27–28) Jézus példáiban világos, hogy a szeretet nem jóérzés, szimpátia dolga, nem érzelem vagy hangulat, hanem életforma. A peres eljárás területéről hoz hasonlatot. Ha valakinek az arcára ütöttek, a jog szerint pénzbírsággal sújthatták az elkövetőt. A jobb arcra mért ütés dupla pénzbüntetéssel járt.

A zálogjog a szegények esetében azt írta elő, hogy elvehették a felsőruhát attól, aki tartozott valakinek. Jézus azt mondja, hogy ne menj bíróságra, ne vidd perre az ügyedet, hanem add a dupláját annak, amit rád mértek. Hallgatóságát éppen azok alkotják, akiket jogtalanság és sérelem ért, mások áldozatai lettek. Nekik mondja, hogy mégse áldozatnak tekintsék magukat. Formálódjanak át a gyűlölködés kínjában, a jog és a bosszú helyett a szeretet magatartását válasszák.

Alapvető ösztönünket kell félretenni ehhez, az önvédelem és a vagyonvédelem ösztönét. Jézus a lehetetlenség mércéjét kínálja. Önfeladást. Miért jó, ha így kiszolgáltatom magam másoknak? Képtelenség. Őrültség. Kockázatos. Sérti az igazság- és a biztonságérzetünket. Engedjük, hagyjuk, hogy ellenségeink bántsanak, megpofozzanak? Megéri? Hiszen ettől fölbátorodnak, visszaélnek ezzel a magatartásunkkal. Ez nem parancs, nem is lehet így élni, csak akkor, ha ez a meggyőződésünk. Erre csak valami radikális szemléletváltás, a gondolkodás teljes megváltozása, a krisztusi szabadság boldog átélése képesít. Emberi erővel nem megy: Krisztus ereje, Lelke adja ezt.

Már régen nem az emberségről van szó, hanem az istenfiúság lelkületéről. Keresztelő János még csak arra hív, hogy akinek két ruhája van, az adja az egyiket annak, akinek egy sincs. Ez az osztozás, felezés is emberfeletti döntésnek tűnik az üzleti szellemű világban. Adok, és talán visszakapom, amikor nekem van rá szükségem, mint a mesében: jó tett helyébe jót várj!

De Jézus szavai túlmutatnak ezen, kitágítják, a lehetetlenségig fokozzák az emberség szabályát. Messze túlemelnek az emberi jogok világán, a szeretet isteni világába. Ne féltsük a sötét zsarnokot?