Krisztusban és a borászatban látják a jövőt
A mézillatú bor, a stabil lélekszám és a reformátusság megtartó ereje – röviden így foglalható össze a dél-erdélyi Csombord utóbbi évszázadának története. Tavaly a településen élő Vass Attila borász nyerte el a Magyarországi Református Egyház bora címet fehérbor kategóriában. Az idei BORUM-ra készülve ellátogattunk hozzá, hogy megismerjük a régió különleges borait és az ottani magyar reformátusság mindennapjait.
Nagyenyed mellett, a Maros partján fekszik Csombord. A képeslapra illő település református templomának tornya már meszsziről látszik, a falu pedig büszke arra, hogy mind a mai napig meg tudták őrizni reformátusságukat és a mezőgazdaság iránti szeretetüket. A régió kiváló bortermő vidék, így nem meglepő, hogy többen a borászatból élnek – például Vass Attila is, aki bár másfél évvel ezelőtt hallott először a Kárpát-medencei Református Borászok és Szőlészek Fórumáról (BORUM), a tavaly márciusi találkozón már el is nyerte a Magyarországi Református Egyház bora címet Pinot Gris, más néven Szürkebarát fehérborával.
BELENŐNI ÉS JELEN LENNI
Az első utunk a faluban Vass Attila pincészetébe vezet, hogy megismerhessük a helyi borok és a borászat történetét. Az hamar kiderül, hogy bár nem írott szabály, a környéken mégis mindenki fehérborral foglalkozik, a szürkebarát, a királyleányka és az olaszrizling szinte minden szőlészetben megtalálható.
– Ezen a vidéken borásznak lenni hivatás, a mi családunknak is volt szőlője, mióta csak az eszemet tudom. Igaz, akkor csupán körülbelül háromszáz négyzetméteren gazdálkodtunk, de magától értetődő volt minden, ami a szőlőtermesztéssel jár – idézi fel Vass Attila. Mint mondja, ugyanilyen természetes volt számára, hogy a helyi – akkor még működő – mezőgazdasági iskolában folytassa tanulmányait. – Mi még tanultunk virágtant, szőlészetet és borászatot is, ez pedig valódi szakemberré tett minket – teszi hozzá a borász.
Vass Attila szerint ez a hivatás vonzó lehet a fiatalabb generációk számára is, de fontos, hogy élő kapcsolatuk legyen a szőlő termesztésével és a bor készítésével, mert ezt „távolról nem lehet csinálni”. – A saját fiaimon is azt látom, hogy belenőttek a szakmába, kiskoruktól kezdve kint voltak a szőlőben, látták, mit jelent ez nekünk. Minden azon áll vagy bukik, hogy szeretjük-e a hivatásunkat – hangsúlyozza.
AMI HAJT TOVÁBB
A szürkebarát „nagy kedvenc” a településen, már régen is azt mondták róla, ez a borok bora: sok cukrot szed magába, ez adja 12-13 fokos cukortartalmát is, semmivel sem összetéveszthető mézillata még a pincében is tavaszt idéz. Vass Attila úgy érzi, ezért a borért megéri megművelni a kemény, fekete talajt, amit régen az eke is alig vitt.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!