Krisztus tánca vagyunk

Előfizetek

A misszió tényleg csak valami távoli, ódivatú, szomorú tevékenység, amelyet nem szívesen csinál az ember? Vagy nem más, mint Isten dicsőségére élni, áldássá válni a környezetünk számára, vonzóvá tenni Isten országát? Egyéni küldetés, vagy gyönyörű tánc, amelyet Isten táncol bennünk? Ebbe a titokba vezet be egyházunk Missziói Irodájának Tanúim lesztek! elnevezésű képzése.

Dzsungelben élő misszionáriusok. Szektások térítenek az aluljárókban.

Házról házra járva mindenhová bekopogunk, hogy nagyon hamar a halálról és az örök kárhozatról beszéljünk annak, aki ajtót nyit…

Három tipikus kép, amely a misszióról él református fejekben (is). Tényleg csak valami távoli, ódivatú, szomorú tevékenység lenne az evangélium hirdetése, amit nem szívesen csinál az ember?

Harmathy András szerint nem. A szentendrei lelkész úgy véli, a missziói parancs betöltése sokkal inkább hasonlít arra, amikor két koldus találkozik, és az egyik elmondja a másiknak, hol kapott ételt: „Jézus Krisztus az élet kenyere. Gyere, nézd meg!”

Harmathy András Fotó: Bazánth Ivola

Harmathy András, aki doktori disszertációját is missziológiai témáról, a munka teológiájáról írta, formálódásként tekint a misszióra. – Isten bevon minket az ő történetébe, közösséget ad, küldöttévé tesz és átformál bennünket, hogy olyan dolgokra is képesek legyünk, amelyeket el sem tudunk képzelni magunkról – osztja meg tapasztalatait a Tanúim lesztek! képzés résztvevőivel.

– A fenti példák is mutatják, hogy van dolgunk azzal, mi a misszió, mert sokszor hiányoznak a jó beidegződéseink – szögezi le a lelkipásztor. Azért jöttünk el a közel tíz hónapos tanítványképzés egyik alkalmára, hogy olvasóinknak is segítsünk jobban megérteni ezt a sokat emlegetett fogalmat.

MIÉRT NEM ÉR CÉLBA AZ ÜZENETÜNK?

– Nagyon sok lelkész keresi a megfelelő módszert, hogyan tudja mozgósítani a gyülekezetét, és sok gyülekezeti tag is vágyik arra, hogy el tudjon mélyedni Isten követésében. Mi ehhez adunk nekik jó eszközöket – mondja a Tanúim lesztek! másik szervezője, Dani Eszter. Az általa nyolc éve vezetett Missziói Iroda kiemelt feladatának tartja a lelkipásztorok missziológia továbbképzését és a gyülekezetek missziói identitásának erősítését, egyáltalán, a missziológiai szemlélet elmélyítését egyházunkban. Ennek érdekében intenzív elméleti kurzusokat és gyakorlati továbbképzéseket szerveznek, szakirodalmat fordítanak és ültetnek át magyar kontextusba.

Dani Eszter

Több évtized alatt felhalmozódott hiányosságokat kell pótolniuk, hisz a kommunizmusban nem volt szabad missziológiát oktatni a lelkészképzés részeként. 1990-ben az Egyesült Államokból hazatért Bütösi János kezdte tanítani Debrecenben, ma már mindegyik magyarországi református teológián vannak témába vágó kurzusok, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen külön tanszéket is kapott a tudományterület, de még így is bőven akad dolga a Missziói Irodának.

– Miközben a társadalmunk szélsebesen változik, nekünk még mindig a hagyományos, egyre inkább kihalófélben lévő népegyházi életforma kérdéseire vannak válaszaink. Rá kell találnunk a Jézus Krisztustól kapott identitásunkra – teszi hozzá a református lelkipásztor, amin azt érti, hogy nekünk az aktuális társadalom számára kell Isten országának jeleivé és tanúivá lennünk.

Horváth Levente missziológiai előadása után Bartha András Zsolt (jobbról) tett bizonyságot megtéréséről és szabadulásáról a függőségből Fotó: Bazánth Ivola

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!