Istent nem felejtjük
Szomorú, de a demensrészlegen több olyan eset is előfordult, hogy a férj és a feleség nem lakhatott egy szobában, mert nem ismerték meg egymást – avat be Victor Dániel, a Béthel Református Szeretetotthon vezetője. A nemesbikki intézmény harminc munkatársa ötvennyolc idős embert ápol, akik közül tizenegyen súlyos demenciában szenvednek. Nemrég azzal kerültek be a hírekbe, hogy mindannyian felépültek a koronavírusból. Utánajártunk, hogyan telik a karácsony azoknál, akik emlékeik jelentős részét elveszítették.
A demenciával élőkről általánosságban elmondható, hogy a rövid távú emlékezetük sérül, vagyis nem emlékeznek arra, mit reggeliztek, vagy hogy mikor látogatták meg őket utoljára. A Béthel Református Szeretetotthon demensrészlegén több idős beteg az egész napját ágyban tölti. Egyikük a kilencvennyolc éves Marika néni, aki nemrég kigyógyult a koronavírus-fertőzésből: – Sokat alszik, érthető szava már alig van, és főleg az érzelmi csatornáin keresztül, azaz érintéssel, simogatással, mosollyal lehet vele kommunikálni – osztja meg a vezető.
KÜLÖNLEGES FIGYELMET KAPTAK – KIGYÓGYULTAK
A részleg tizenegy lakója közül tízen kapták el a Covid–19 betegséget, amelyen különböző súlyosságú tünetekkel estek át. Mivel a fertőzés az ápolókat is érintette, Victor Dániel már arra is felkészült, hogy külsős önkénteseket vonjanak be. Végül mindenkit sikerült ellátni. – Akadt, aki tünetmentes volt, másnál láz jelentkezett, de mindenki meggyógyult – összegzi a vezető.
A helyzet precíz szervezést követelt az otthon munkatársaitól. Mivel sokuknak karanténba kellett vonulniuk, a gondozási munkákba átmenetileg terápiás munkatársakat, konyhásokat és takarítókat is bevontak, akik Victor Dániel szerint „a feladatokat zúgolódás nélkül, szívesen végezték".
Az intézményvezető rámutat, a fegyelem és a figyelem a járványügyi zárlat megszűnése után is megmaradt: – Arra kértem a munkatársakat, hogy ne lazítsanak, vegyék komolyan az óvintézkedéseket, az előírásokat, mert most már bárki bárhol megfertőződhet. Fokozottan figyelnünk kell a bent élőkre, hiszen még mindig, akár tünetmentesen is hordozhatjuk és továbbadhatjuk a koronavírust.
VIGASZ ÉS BÁTORÍTÁS
– Mindennap szóba kerül a járvány. De nem pánikolunk, hanem megbeszéljük, hogy nincs olyan helyzet, amelyben Isten ne tudna segítséget adni. Vigasztaljuk, bátorítjuk egymást – én is erőt merítek a beszélgetésekből. A demens emberekkel egyébként könnyebb a járványban: hiába találkoznak biológiailag a koronavírussal, nem tudják, hogy mi történik velük. Lelkileg őket nem terheli meg annyira a helyzet: nem félnek, csak a tüneteket érezik magukon – állítja Victorné Kardos Erika lelkész, aki a vezető munkatársa és egyben sógornője. Hozzáteszi: ő már átesett a fertőzésen – épp abban az időszakban, amikor az otthonban is többen megfertőződtek.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!