Amikor a XVIII. századi erdélyi prédikátor, Bod Péter, Jézus Krisztus eljövetelének titkáról tanított, akkor az első, testben való eljövetel mellett kiemelte azt az érkezését a Megváltónak, „midőn a szívbe bészáll, és az embert megérinti”. Akihez ugyanis Jézus betér, az nem marad olyan, mint azelőtt volt: „...mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Ez Zákeus történetének összefoglaló üzenete, amely tágra nyitja a kegyelem ajtaját, hiszen a világba érkezett Isten Fia körül megváltozik az elveszett világ is.

Jézus észreveszi a szeretetre éhező embert, ahogy a megszólt Zákeust is megszólított emberré tette. Sürgető életre hívásban részesíti: ma kell megtörténnie a találkozásnak, és nálad, az otthonodban, a hétköznapi körülményeid között kell jönnie a változásnak, ott, ahol az életedet éled.

Jézus szavára Zákeus sietve elhagyta rejtekhelyét, és örömmel befogadta őt. Nemcsak Zákeus kereste az örömöt, hanem az öröm is szállást keresett nála.

Ebben a Jézus-közelségben különleges dolgok történtek. Azokat az embereket, akiket Zákeus eddig önző érdekei eszközének tartott, Jézus figyelmes szeretete társként adta vissza neki. Jézus szeretete átrendezte Zákeus megmerevedett személyiségszerkezetét. A Jézus-közelség felolvasztotta rideg számítását és szerzésmániáját. Amit a közutálat, a kiközösítés, a megvetés nem tudott megváltoztatni, csak tovább keményíteni, azt Jézus közösségvállalása megváltoztatta.

Az Emberfia ma is úgy jön felénk Szentlelke által, hogy megkeressen és megmentsen, hogy visszaadja azt, amit elvesztettünk.

A helyet nem kapó, megfigyelőállásból előjövő, Krisztus előtt álló Zákeus most az embertársai közé lép, mert Jézus visszailleszti őt közéjük. Korábbi cselekedeteit jóváteszi. Akiket meglopott, azoknak mindent visszaad, sőt annál is többet ad, mert kamatostul kárpótolja őket. Eladta a becsületét a fővámszedőség jól jövedelmező állásáért, lepaktált a római megszállókkal, ezzel gyűlöletes foglalkozást űzött népe tagjai között. Még a nevét is hozzáigazította a jobb csengéshez. A régi, patinás Zakariás név görögösített formáját használta. Ez is belépő volt számára az érvényesülés iskolájába.

Jézus asztaltársaságának tagjaként azonban megszületik Zákeus hálája. Beteljesedik nevének jelentése is: ő az, akiről az Úr megemlékezett. Jézus megkeresi, ami elveszett: az elvesztett hitet, személyiséget, jellemet, becsületet, önbizalmat, barátságot, a teljes életét, és visszaadja. Ez bizony ünnep a javából!

Örömforrás és minta, hogy Jézus Krisztus szeretete kereső szeretet. Ő nem könyveli a hiányt. Keresésbe kezdett, elmenve a testté lételig. Lépett, elindult, fáradt: azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Jött, hogy utat találjon hozzánk és utat adjon lábaink alá, vissza az Atyához.

Miközben mi beleveszünk életünk útvesztőibe, és megfojthat minket is a szenvedélyek tövisbokra, hogy már esélyünk sincs segítségért kiáltani és jajveszékelni, aközben az Isten Fia már elindult, hogy ránk találjon. Jézus már közeledik a veszteglőért, megbocsátó irgalma siet a kallódókhoz, a tékozlókhoz. Milyen jó, hogy ő semmit nem csinál félig-meddig. Célja a teljességre juttatás, a visszaemelés, az éppé formálás.

Jézus Krisztus közösségvállaló és közösségteremtő szeretete hív ezen az ünnepen: ma nálad kell lakozást vennem. Megszólhatna bennünket is bűneinkért, de ő megszólít bennünket, hogy megszólalva hitvallást mondjunk őróla.

Ezen a furcsa ünnepen nálad és nálam akar szállást venni az Üdvözítő. Jól tesszük, ha beengedjük. Mellette nagy belső átalakulásokat élünk meg. Hányszor megtörtént már a csoda, hogy azt hitted valamiről: lehetetlen ezt vagy azt elérni, megcsinálni, helyrehozni, éppen azt a valakit kárpótolni, akit megrövidítettem, de a Jézus szavára – mégis sikerült megtenni.

A lehetetlennek vélt helyzeteinkből egyedül Jézussal van esélyünk az életünk megoldására, vele lehetséges számunkra is az üdvösség. Boldog, aki vágyódik hallani: „Ma lett üdvössége ennek a háznak!”