Hogyan indult a lelkipásztori hivatás felé?

Már nyolcadik osztályban megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne református kollégiumban továbbtanulni, de úgy éreztem, nem vagyok megfelelő a teológiai osztályhoz. Le is tettem róla, matematika–informatikára jártam, próbáltam elterelni a gondolataimat az igazi utamról. De csak nem hagyott nyugodni az Úr: a kapernaumi százados szolgájának történetével (Lk 7) megvilágosította a gondolataimat, hogy nem az érdemeimért szeret, vagy mert méltónak tartom magam. Ez segített elfogadni a döntésemet, és felvételiztem a teológiára. Így, az ő szeretetével próbálok én is szeretni másokat. Ez sokat segített a szolgálatban.

Milyen volt a városi gyülekezet után vidéki környezetben folytatni a szolgálatot?

A marosvásárhelyi gyülekezetben a szolgálat számos területét megtapasztalhattam. Például hétvégente közel száz fiatallal találkoztam, lendületet adtak a vasárnapi igehirdetésekre. Galambodon jelentősen kisebb a gyülekezet, de sikerült az Alsóvárosban látott mintát a faluban is leképezni.

A városi gyülekezetben minden kezdeményezésre megvolt az anyagi keret, itt pedig találékonyabbnak kell lenni, sokszor imádkozva megtalálni a forrásokat, de az Úr mindig kirendelte ezeket. Itt minden gyülekezeti tagot ismerek, sokkal családiasabb a kapcsolatunk, a közösség erejét és tenni akarását felhasználva lehet építkezni.

Mi ad erőt ebben a nehéz időszakban?

Maga Jézus az Igén keresztül. Reggelente a feleségemmel igeolvasással kezdjük a napot, és feltesszük a kérdést: Uram, ma mit kell tennem? És ő sokszor megmutatja, hogy aznap milyen szolgálatot bíz rám. Csodálatos, hogy mindig válaszol, sőt, így sokszor az ötletesfüzetem és határidőnaplóm lapjaira is kerülnek megvalósítandó dolgok. Ebben a felfordult helyzetben ő ad ötleteket, például azt, hogy kiket kellene felhívni, és jó tapasztalni azt, hogy nemcsak feladatokat ad, hanem velem van a szolgálatban is. Ez erőt ad, így beleadok mindent, és a többit rá tudom bízni.

Mennyire változtatta meg a gyermekvárás az életüket?

Sokat változtam, amióta a kislányunkat várjuk. A feleségemmel készülünk arra, hogy nagyobb felelősséggel, odaadással legyünk egymás iránt. Készítjük a fészket, mindent, amit emberileg lehet, de közben ott van bennem az ige, hogy édesapaként is elég lesz nekem Isten kegyelme. Természetes, hogy félünk, aggódunk, de közben bennünk van a bizonyosság, hogy minden rendben lesz. Sokkal inkább érzem a gyermek által, hogy mit jelent Isten kegyelme, szeretete, hogy megajándékoz. Szeretetéhez visz ez is közelebb.

Melyik ige vezérli szolgálatában?

A kapernaumi százados története és a 2Kor 12,9-ből a következő gondolat: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Féltettem Jézust a magam tisztátalanságától, de nem szabad őt félteni, hiszen az ilyen méltatlanokért jött erre a világra. Az ő ajándéka, hogy megláthattam így magam, és engedem, hogy az ő kegyelme eljuttasson a célig. Hiszem, hogy Isten hatalma erőteljesen megnyilvánul, amikor elismerem a gyengeségeimet előtte. Ez a kegyelem valóban elég ahhoz, hogy erőnk legyen a kihívások között is, méltóvá tesz Isten szeretetére.