Számok a Bibliában

Hallottál már kürtszót? Ugye hangosan zeng? Ha hangversenyen hallottad, az valószínűleg vadászkürt vagy tenorkürt, esetleg postakürt lehetett. Ezeknek is kifejezetten erős a hangja. Hát még a harci kürtöknek! Ilyet valószínűleg még nem hallottál, de réges-régen kürtökkel jeleztek a csatában, hogy a katonák tudják, mikor kell támadni vagy éppen visszavonulni. A kürtjeleket mindegyikük ismerte, és pontosan tudta, mit kell tennie, ha meghallja. A zsidóknak is voltak már kürtjeik, de nem sárgarézből készítették ezeket, ahogy manapság, hanem kosszarvból. Mély, búgó hangon szóltak. Csatában is használták, de legtöbbször a papok fújták meg az istentiszteleten, hogy figyelmeztessenek Isten jelenlétére.

Az egyik nagy ünnepüket ma is a kürtzengés ünnepének hívják. Ennek a hangszernek tehát fontos szerepe volt Izráel életében. És bizony megtörtént, hogy ostromgépek nélkül bevettek egy várost, pedig nem tettek mást, csak a papok fújták a kürtöket. Jerikó nagy és erős város volt Kánaánban. Amikor a zsidók bevonultak az országba, talán meg is rettentek, amikor meglátták azokat a magas, széles kőfalakat, amelyek a települést védték. Józsué, a héberek vezetője azonban nem ijedt meg. Vagy lehet, hogy megijedt, hiszen tudta, hogy egyedül, de még a seregével sincs semmi esélye arra, hogy bejusson a városba, arra meg főleg nem, hogy lerombolja Jerikó kőfalait. Abban viszont biztos volt, hogy Isten segítségével még ez is lehetséges.

Meg is kérdezte az Urat a helyzetről, aki valami nagyon furcsát mondott: ne támadjanak, hanem csak járják körbe a várost a sereggel hat napon keresztül! Vigyék magukkal a szövetség ládáját is, hét pap pedig hét kosszarvból készült kürtöt vigyen a láda előtt! A hetedik napon jöjjön a ráadás: hétszer kerüljék meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket! Akkor leomlanak majd a kőfalak.

Nem tudjuk, mit szólt ehhez Józsué, de valószínűleg elcsodálkozott. Mert azért elég lehetetlennek tűnt kürtszóval bevenni egy várost. Így gondolhatták a jerikóiak is. Nem is igazán értették, hogy mit csinálnak a zsidók, amikor első nap megjelentek a papok a ládával meg a kürtökkel. De mivel nem támadták meg a várost, valószínűleg nem sokat foglalkoztak velük. Hadd járkáljanak, nem ártanak vele. Aztán ahogyan teltek a napok, és a járkálás meg a kürtfúvás ismétlődött, kezdtek idegesek lenni. A hetedik napon pedig, amikor hétszer is megkerülték a várost a zsidók, és fújták a kürtöket, a városlakók bizony megrettentek. Mert a kürtöknek hatalmas hangjuk volt. Mintha maga Isten szólt volna általuk. Aztán még jobban megrettentek, amikor észrevették, hogy repedezni kezdenek a város falai. Azok a falak, amelyekről azt hitték, bevehetetlenek. Hogy állni fognak, amíg világ a világ. De akkor már nem álltak sokáig. Mert a kürtök szavára leomlottak Jerikó kőfalai.

„Józsué katonái hangos csatakiáltásban törtek ki, és berontottak a városba. Isten szava beigazolódott, kürtökkel vették be Jerikót. S amit a kürtök kezdtek, kardok fejezték be.” (A Józs 6,1–21 alapján.)