A templom ajtaja és az 2019-ben a református egyház fenntartásába visszakerülő iskola kapuja öt méterre áll egymástól. A megélt hit valóságában ekkora távolság sem húzódik köztük. Sinkó-Páricsi Babett lelkipásztor azon kevesek egyike az országban, akit két gyülekezetbe is beiktattak: a négy kilométerre fekvő Hodászon több mint két évtizede pásztorolja a nyájat.

Tizenhat éve rendszeresen átjárt Kántorjánosiba hirdetni az Igét. 2023-ban felmerült: helyben lakó lelkészre vágynak itt is! Földrajzi értelemben ez nem távolság, ám lélekben másképp élik meg a hívek. Ha karnyújtásnyira elérhetik őt az eklézsia tagjai, az presztízst, biztonság érzést ad nekik. A lelkésznő csak a lehetetlen szót nem ismeri. Égi és földi kapcsolatait mozgósítja, és ahol mások bizonytalankodnak, ő szilárdan hisz az Isten útmutatásában. Két választást kínált nekik az Úr: vagy belenyugodnak az életveszélyessé vált templom nélkülözésébe, vagy szüntelenül imádkoznak, és közben teljesítik küldetésüket.

MEGOLDJUK!

Az utóbbi mellett voksoltak. Annyi áldást és segítséget tapasztaltak meg a felújítás folyamán, amennyit a legmerészebb álmaikban sem reméltek. – Családegyesítésként éltük át a megpróbáltatásokat. Bár két község, két gyülekezet, két templom, a szimbiózis nyilvánvaló. Korábbról már gyümölcsöző munkakapcsolatot alakítottunk ki Hadadi Lajos építészmérnökkel, ő tervezte a hodászi templom renoválását, megelégedésünkre. Közösen áttekintettük a pénzügyi és műszaki lehetőségeket – idézi fel a kezdeteket Sinkó-Páricsi Babett. – Megoldjuk! – ezzel a megnyugtató mondattal nyújtott kezet az egyeztetés végén a szakember. Ezzel a parókia felújítását, egyelőre lelkileg, befejezettnek tekinthették. – Gombhoz a kabátot – folytatja a lelkipásztor. – A templomra figyeltünk, de lelki szemeink előtt megjelent a település közepén a reformátusság intézményi központja. Iskolapélda a helyi gyülekezet, a presbitérium, a Nyírségi Református Egyházmegye, a Tiszántúli Református Egyházkerület, valamint a kivitelező, az Imbrex 95 Kft. és az állam együttműködése.

Gyors számvetést végeztek: a külső felújtásra, újravakolásra, aljzatbetonozásra, a tetőszerkezet cseréjére mintegy nyolcvanmillió forintot kellett előteremteni. A helyiek megőrizték a kezdeti lelkesedést, a támogatási források megszerzését és a kapcsolatok megteremtését Gaál Sándor teológiai tanár, esperes vállalta magára. 2020. január 15-én láttak hozzá az első kapavágással anagyszabású munkálatokhoz. Két hónap múlva hazánkban is regisztrálták az első covidos betegeket. A járvány idején a kántorjánosiak sokadjára ismét Istenhez fordultak. – Nem létezik olyan akadály, amelyet az Úr el ne hárítana a népe feje felől – vallotta mindig a hívekkel együtt a lelkipásztor. – Som János, a cég ügyvezetője azzal nyugtatott meg, ha nem lenne rá elég a pénz, akkor is befejezik a munkálatokat: – Megoldjuk!