A „szív-hajó” nyugalomvágya

Előfizetek

Lantos, ami lírai (költészet, költő), és jelenti az énekét hangszerrel kísérő középkori zenészt is. E rovat a szót elsősorban az első, azaz melléknévi értelmében veszi, református hitű, klasszikus poéták verseit ajánlva az olvasók figyelmébe. S arra keres választ: miért szép, mitől örök érvényű a választott költemény.

ARANY JÁNOS: ENYHÜLÉS

Kél és száll a szív viharja

Mint a tenger vésze;

Fájdalom a boldogságnak

Egyik alkatrésze;

Az örömnek levegőjét

Megtisztítja bánat,

A kizajlott búfelhőkön

Szép szivárvány támad.

Tegnap a remény is eltört,

Az utolsó árboc,

Csupán a kétség kötött egy

Gyarló deszka-szálhoz:

Ma fölöttem és alattam

Ég és tenger síma;

Zöld ligetnek lombja bókol

Felém, mintegy híva. –

Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá;

Mint egy lankadt földmüvesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya.

Nincsen olyan puszta inség

Hogy magának benne

A halandó egy tenyérnyi

Zöld virányt ne lelne;

És ha ezt a szél behordta

Sivatag fövénnyel:

Megsiratja … de tovább megy

Örökös reménnyel. –

Sivatagja életemnek!

Van pihenő rajtad;

Vészes hullám! szív-hajómat

Nem szünetlen hajtod;

Ha nehéz bú és nehéz gond

Rossz napokat szerze:

Kárpótolja a nyugalom

Enyhületes perce.

(1852)

Arany János. Barabás Miklós litográfiája (1848) Fotó: Wikipédia

Arany János életműve tára az őshelyzeteknek. E versnek már a címe is archészituáció: Enyhülés. Azt jelenti: valamely kellemetlen érzés (itt: lelki fájdalom) gyengébb mértékűvé lesz, illetve valaminek az ereje (itt: a szívvihar foka) megkönnyebbülést hozva csökken. A beszélő említette állapotok ellentétpárokba rendezhetők: fájdalom (szenvedés, ínség) és boldogság, öröm és bánat (sírás), remény és kétség, szívvihar és nyugalom (enyhülés, pihenés).

Miképp „édes övéi közt enyhül Toldi gondja” (Toldi szerelme), a lírai én bajaira gyógyír a „családi kör” harmóniája, nyugodalma. S ennek boldogító idillje minden idők és terek békétlenségét, a „tengervészt” enyhíti, a személyiség épségét őrzi törött, szétesett világokban.

A komorságot Arany János alkotásaiban mindig csillapítja a humor. Itt például a sortöréssel késleltetett irónia: „Kész boldogság lesz neki a / Szenvedés hiánya.”

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!