Virágvasárnap még a böjt ideje, amely pedig materiális vagy spirituális lemondásra ösztökél bennünket. A lemondás legnagyobb ellenlábasa a ragaszkodás, ez jócskán megnehezíti a böjtünket, sőt az egész életünket. Ha magunkba nézünk, mindjárt kiderül, hogy nem a lemondás az erősségünk, hanem az ellenkezője. Mi, emberek túlságosan sok mindenhez ragaszkodunk, még a mai eldobható világban is. Jómagam így jártam egyszer egy kedves, kopott, kiszolgált kabátommal: először megváltam tőle, de hamarosan megbántam a dolgot... Utánamentem és visszaszereztem, mert eszembe jutott a Puccini Bohéméletéből a Kabátária, amelyben Colline, a filozófus elsiratja hűséges társát, a kabátját, amelyet azért ad el, hogy a haldokló Mimin segítsen. Hűtlenségemet megbántam, azóta is ragaszkodom ama viseltes, kopott kabáthoz. Bármily kedves dolgok ezek, „egész világ nem a mi birtokunk”.

Természetesen nem kell mindent eldobni, és helyette újat venni, ahogy a reklámok biztatnak bennünket, de ragaszkodni sem mindig jó, sőt gyakran káros. A gazdag ifjú is ragaszkodott a gazdagságához, ezért nem lehetett Krisztus tanítványa.