BIZONYSÁGTÉVŐ LELKEK
Igazi napsütéses, tavaszi hétfőn érkezem meg az ország egykori fővárosába. A városközpont felé közeledve szememmel a református templomot keresem. Nem könnyű feladat, hiszen lépten-nyomon katolikus tornyokba ütközik a tekintetem, megkerülhetetlen látvány a város fölé emelkedő, méltóságteljes bazilika. Végül megérkezem a „magyar Róma” kálvinista szigetére. A letisztult templom és a rendezett kerttel körülvett, modern gyülekezeti ház mellett közel százharminc éves tölgyfa tornyosul. Mosolygós lelkész és egy Maszat névre hallgató, barátságos németjuhász fogad. Szó szerint belecsöppenek a helyi vérkeringésbe: a lelkipásztor házaspár mindkét tagja, Ágoston Csaba és Ágostonné Apáti Gabriella hittanórákról futnak be, délután pedig egymást követi a konfirmációs előkészítő, az óvodások hittanórája és az ifjúsági óra. Így hát ezúttal rendhagyó módon nem csupán felnőtt hívekkel beszélgetek a gyülekezet életéről, hanem nyitott, értelmes tizenévesekkel is.

Bár jórészt bányásztelepülések veszik körbe, Esztergom mindig is klerikális város volt, főként az értelmiséget szívta magába, ami a gyülekezetben is megjelenik. Ritka a tősgyökeres esztergomi felmenőkkel bíró református, a legtöbb család az ország különböző részeiről települt ide.

A hitközösség talán emiatt sem ragadt bele a megváltoztathatatlan tradíciók pókhálójába, maguk írják a hagyományaikat, szabadon változtatnak, ha kell. – Átvitattuk, konfrontálódtunk, bevezettük – summázza Ágoston Csaba lelkipásztor az utóbbi évek változtatásait, például a január elseji úrvacsorás istentisztelet bevezetését, a keresztelő család megköszöntését vagy épp a kis kelyhekre való áttérést. A nyitott hozzáállás és a kreativitás feleségét, Gabriellát is jellemzi, aki kimondottan szeret a megszokottaktól eltérő elemeket csempészni igehirdetéseibe, hittanóráiba, változatlanul Istent állítva a középpontba. Húsvét kapcsán például töviskoszorút font egy vad olajfa ágaiból, hogy hittanosai ezt megtapogatva megértsék, milyen fájdalmat és megaláztatást jelenthetett, amikor ilyet tettek a Megváltó fejére.

A gyülekezetet aktív közegyházi jelenlét jellemzi, szívesen kapcsolódnak be a Tatai Református Egyházmegye által szervezett programokba, nemrég például Balatonfüreden családos hitmélyítő csendesnapokon vettek részt. Ha a hétközi bibliaórákra, családos körre nem tud is mindenki eljutni, a vasárnapot teljesen odaszánják: még az előző lelkipásztor, Németh Lajos szolgálatának idejéből származó hagyomány, hogy a tízórás istentisztelet után szeretetvendégségre vonulnak át a hívek, ahol kávé, tea mellett beszélgetnek. Ilyenkor nyílik lehetőség az újonnan érkezők megszólítására vagy akár névnapi, születésnapi köszöntésekre is.