„A lelkipásztor a lélek körül jár, aminek váltsága olyan drága, hogy azt senki nem adhatta, hanem az Isten Fiának kellett meghalni érte” – olvashatjuk az egyik tanításban.

JÉZUS MUNKATÁRSAKÉNT

– Mennyiben befolyásolta az elhívásukat a lelkészi szolgálatra a szembenézés a várható nehézségekkel? – Én első generációs lelkész vagyok – nyitja meg a beszélgetést Sipos Brigitta.

– Mindig is vonzottak az élet fontos kérdései. Isten ügyével akartam foglalkozni, ha a tudásom, a képességem erre alkalmassá tesz. A választott hivatás gyakorlása, az odaadás, az elköteleződés nem okozhat gondot, ennyire ismertem magam. Mielőtt bárki a családból megpróbálhatott volna lebeszélni a nehézségek miatt (ráadásul korábban a hölgyekre inkább a segítő foglalkozásokban számítottak, esetleg lelkészfeleségként, hitoktatóként futhattak be – divatos kifejezéssel élve – karriert), én azt érzékeltem, a Teremtő megszólít, vár, Igéje hirdetésében is számít rám. E felismerést tudatosan, örömmel fogadtam, és az eltelt évek megerősítettek a küldetésben. A teológián kétharmad-egyharmad arányban képviseltették magukat a férfiak és a nők. Legátusként megtapasztaltam, hatalmas feladatot vállaltam, de csodaszép szolgálatban lehet részem. Jézus munkatársaként nem akármilyen földi foglalkozást teljesíthetek a diploma átvételétől a nyugdíjazásomig.

– Missziói munkatervet állítunk össze minden esztendőben – veszi át a szót Pótor László. – Ebben feltüntetjük, mit szeretnénk megvalósítani az adott naptári évben. Hitébresztő és csendesnap, presbiteri továbbképzés, gyermekek, fiatalok programjai, hogy csak néhányat emeljek ki a sokféleségből. Az én családomból többen szolgálják az Urat, nem volt teljesen ismeretlen ez a hivatás. A testvéreim is gyülekezeteket vezetnek, a terített asztalnál nemegyszer szóba kerültek küldetésünk nehézségei.

– A szűkebb és a tágabb családomban gyermekkoromtól kezdve ismerkedtem a majdani szolgálattal – indítja kicsit messzebbről küldetése mikéntjének magyarázatát Bodnár Máté. – Lelkészgyerekként a parókia udvarán játszottam a testvéreimmel és az ifisekkel. Demecserben szinte észrevétlenül nőttem bele a gyülekezetbe. Természetes volt számomra, hogy a szüleim igehirdetéseit sokan hallgatják, ők a gyülekezet meghatározó vezetői, és a közösség ölelésében folyik a családi életünk.