Egyre többet használom a mesterséges intelligenciát. Nem szeretem, nem is ellenzem, gyanakvó vagyok vele – például a telefonomra nem vagyok hajlandó letölteni –, de sok praktikus segítséget kaptam már tőle. Különféle nézetek láttak már napvilágot arról, hogyan érdemes vele „beszélgetni”.

Az egyik azt mondja: szikár tőmondatok, semmi udvariaskodás meg felesleg, mert akkor nehezen vagy félreértelmezi a kérdést! Igen, előfordulhat. A másik nézet szerint viszont csöppet sem fölösleges egy szia, egy köszi, egy légy szíves, mert a gép minket és tőlünk tanul – nem baj, ha jó modort is. Az összeesküvés-elméletek hívei hozzáteszik, hogy ha netán saját öntudatra ébred, legyen benyomása kedvességről, „emberségről”. Engem egyelőre egyszerűen idegesít, hogy mint egy rossz önsegítő kazetta, folyamatosan megerősít.