Reménységünk kovácsa, a megpróbáltatás
Felsorolni is nehéz lenne, mi minden okozhat ma szorongást az ifjúság életében. A bolygónk sorsa, az egyre radikalizálódó politikai szféra, a háborúk, az infláció, a technológiai fejlődés a munkahelyek számának csökkenése – csupán néhány a bizonytalan jövőt ígérő tényezők közül. Vajon elkerülhető ebben a környezetben a szorongás és a depresszió? Lehetséges-e lelassítani a mókuskereket, hogy feltöltekezzünk? Hogyan számolunk el a lelkiismeretünkkel, amikor az Istenbe vetett bizalmunk ellenére továbbra is szorongunk? Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus segítségével a modern népbetegség mélyére néztünk.
Számos pszichológiai szakkifejezés forog a mindennapos szóhasználatunkban, a szorongás is egy ezek közül. A lélektan hogyan definiálja ezt a jelenséget?
A szorongás olyan megfoghatatlan, hosszan tartó bizonytalanságérzet, nyugtalan állapot, amely testi tünetekben is megjelenik, és érzelmileg kimeríti az embert. A szorongó ember nem mindig képes konkrétan megfogalmazni, mitől tart, szemben azzal, amikor például félünk egy vizsgától vagy a pókoktól. Ha nem ismerjük a választ, egy-egy gondolat úgy be tud szippantani, akár a mély örvény.
Segíthet leküzdeni a belső bizonytalanságunkat, ha megtaláljuk a kiváltó okát?
Az ember ennél összetettebb, nem ilyen lineárisan működünk. Egyrészt örökölhetjük a szorongásra való hajlamot, emellett magunkban hordozzuk őseink életének lenyomatát is. Másrészt ott a saját életünk története, a tapasztalataink, küzdelmeink, azok a fájdalmas, mély sebek, amelyekkel talán nem tudtunk megküzdeni. Nem a hajlamunk tesz minket szorongóvá – ez felerősíthető, tompítható, de akár teljesen alvó állapotba is kerülhet –, hanem az, ami körülvesz a jelenben, és ahogyan ehhez viszonyulunk.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!