Miért a pedagógusi pályát választotta?

A családomból senki sem volt pedagógus, ennek ellenére már kiskoromtól kezdve óvó néni szerettem volna lenni. Az óvodapedagógus-képzés után tíz évig a szülővárosomban, Salgótarjánban dolgoztam. Ezzel párhuzamosan néptáncoktatóként is tevékenykedtem, hiszen már tizennégy éves koromban csatlakoztam a Nógrád táncegyütteshez.

A rendszerváltozás utáni időszakban választás elé kerültem: nehéz volt összeegyeztetni időben a két tevékenységet. Akkor a néptánctanítás mellett döntöttem. 1996-ban Budapestre költöztem, mert férjhez mentem, és ekkor jöttem a Karácsony Sándor-iskolába óraadó néptánctanárnak, majd jött az újabb szenvedély, a magyartanítás. Így kezdtem el negyvenévesen a tanítóképzőt.

Mikor lett a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola intézményegység-vezetője?

Végigjártam a ranglétrát. Óraadóként kezdtem lassan harminc éve. Részállás, teljes állás… a táncoktatás mellett napközis tanító néni, később munkaközösség-vezető lettem, tanító majd osztályfőnök, végül magyartanár. 2009-ben az akkori igazgatóhelyettesünk nyugdíjba ment, én lettem az utódja. Az iskolánk mellett óvodánk is van a szomszédban, a tavalyi szerkezetváltás során lettem én az iskolai intézményegység vezetője.

Ebbe a változatos és izgalmas életpályába mikor és hogyan jött a hit?

A nagymamám hívő katolikus asszony volt, ő volt a gyermekkori példaképem, amikor nála voltunk, elvitt minket templomba vasárnaponként. A szüleim hitéről keveset tudtam, hiszen akkor más volt a rendszer. Nem volt beszédtéma. Éjféli misére is úgy mentünk karácsonykor, hogy körbenéztünk előtte, látja-e valaki. Két évvel az idekerülésem előtt vesztettem el édesapámat, majd az édesanyámat is. Akkor gondolkodtam el először igazán: ha csak ennyi az élet, ez a pár évtized, akkor nincs értelme. Ide már mintegy keresőként érkeztem. Már az „Áldás, békesség!” köszöntés megérintett, de nekem az itt dolgozó hívő munkatársak élete, mindennapjai jelentették a bizonyságot. Volt még egy tragédia az életemben, amikor negyvenkét évesen egy pillanat alatt elvesztettem a férjemet. Akkor már az Urat kérdeztem: miért kapom én ezt, mit kell tennem?

Érkezett válasz?

Igen. Úgy érzem, a Szentlélek igazán megérintett. Akkor értettem meg, hogy nekem az iskolában van dolgom. Itt tudtam és tudok a mai napig is kiteljesedni. Azóta teljesen másképp élem meg akár a tanítást, akár az osztályfőnökséget, akár a vezetői szerepemet, nem beszélve az iskolai hitéleti programokról, áhítatokról.

Hogyan valósul meg a lelki nevelés az intézményben? Milyen formában zajlanak a hittanórák és az áhítatok?

Hétkezdő áhítattal indul a hétfőnk, aznap az első óra a templomban kezdődik. Egy húszperces igei részt rövid, közös énektanulás követ. Zsoltárokat és ifjúsági dalokat éneklünk felváltva. Minden reggelt közös énekléssel, heti Igével indítunk, majd az adott korosztálynak megfelelő történeteket olvasnak fel az első órán a kollégák. Heti két hittanórája van a gyerekeknek, amelyeknek a bibliai történetek megismerésén túl az a célja, hogy elültessük azt a bizonyos magot. Ami a tantestületet illeti: minden értekezletünk áhítattal kezdődik. Munkatársi közösségi elcsendesedés is indult évekkel ezelőtt, ebből mára vezetőségi imakör lett, erre is nagy szükségünk van.

Milyen tervei vannak?

A főigazgató és én egyaránt nyugdíjba készülünk néhány év múlva. Felelősségünk előkészíteni a zökkenőmentes vezetőváltást. Ez az iskola harmincötödik tanéve, de az alapok még mindig ugyanazok: a keresztyén szellemiség, Karácsony Sándor kompetenciaalapú pedagógiai módszere és a családiasság. Személyes célom az elkövetkezendő évekre, hogy megfogalmazzam a magyar keresztyén pedagógia lényegét: Karácsony Sándor pedagógiai hitvallását összevetve a református keresztyén pedagógia alapjaival. Rengeteg mindennel foglalkozom az iskolán kívül is: gyülekezeti énekkarba járok, délegyházi kulturális programokat, gálákat, falunapokat szervezek, de amíg bírom és szükség van rám az iskolában, nem állok meg.