... egykor párbajra hívást jelentett és hősies tettnek számított az előkelő, nemes, úri társaságban. Valamilyen sértéssel párbajra kényszerítették a férfit, aki szégyenteljesen, csúfosan viselkedett vagy megbántott valakit, ezért a sértett vagy annak férfirokona, esetleg megbízottja elégtételt vett rajta.

A kockázatos kihívást illett elfogadni. A segédek (a felek barátai) megpróbálták még az utolsó percben békíteni a feleket. Szerencsésebb esetben a szenvedélyes ifjút, aki provokálni akart, még előtte lehűtötték, meggyőzték arról, hogy tegyen le szándékáról, mert a párbajba belehal, vagy súlyos sebet kap. Gyakran nem azonos felkészültségű felek kerültek egymással szembe. Dávid és Góliát legendás esete ilyen a Bibliában. A filiszteus óriás erejével kérkedve provokálta Isten népének hadseregét, az ifjú pásztorfiú felháborodva és felbátorodva megküzdött vele és legyőzte. „Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?” (1Sám 17,26) Hiába torkolta le bátyja, hogy ne hősködjön: „…mindig valami rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz látni, azért jöttél ide!” (28) Góliát kihívóan szidta „Dávidot Istenével együtt” (43).

A provokáció lehet alantas és ócska eszköz arra, hogy indulatokat, gyűlölködést, háborút szítson emberek, csoportok és népek között. A legtöbbször valótlanságot, hamisított vagy csúsztatással teli, manipulált adatokat hirdet. Célja, hogy az eredetileg békés szándékú ellenfelét kihozza a sodrából, vitába vagy akár erőszakos cselekménybe vezesse, kényszerítse. A kommunista rendszerben ismerős tapasztalata volt mindenkinek a bizalomvesztés, a gyanakvás, mert nem lehetett tudni, ki a provokátor a társaságban. Lehetett négyszemközti felbujtó, aki ki akarta kényszeríteni a véleményünket, hogy azután ellenségként bánjon velünk. Ügyesen kellett lavírozni, hogy ne lehessen belekötni a szavainkba. De lehetett.

Ma a keresztyéneket és az egyházakat gúnyoló mozgalmakra, a hamis, csúsztatásokkal teli hírekre, cikkekre, plakátokra kell-e nekünk válaszolni? Mikor kell kiállni és kinek, hogy megfeleljen a provokációra? És mikor jobb? Ha hallgatunk? Mikor járunk el helyesen? Jézus tanít arra, hogyan kezeljük a sérelmeket, a csúfolódást, hogyan fordítsuk javunkra a keserűséget. Isten Lelkével megtelve küzdjünk, hogy közben ne mocskolódjunk be a gyűlölettel!

„Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok.” (2Kor 13,5)