Ehhez a közösséghez tartozik az a nyolc ellátott is, akiknek tavaly július 1-jétől – az Úrnak hála – új típusú élete kezdődhetett. Megvalósult a támogatott lakhatás, amely lehetővé teszi, hogy szakemberek segítségével önállóbb életet kezdjenek. Új, kétlakásos kertes házba költözhettek. Cegléden jártunk, hogy megismerjük ezt a nem mindennapi lehetőséget, amely várhatóan a Református Szeretetszolgálat több intézményében is megvalósul majd. Kora tavasz lévén az első meleg napsugarak ragyogják be a Bercsényi utcát, ahol a Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthon bentlakásos és nappali részlege, a székhely és a támogatott lakhatás épülete is található.

A központi iroda előtt Erdeiné Makra Julianna intézményvezető fogad minket. Miközben az otthon mindennapjairól, az intézmény ellátási formáiról beszélgetünk, csatlakozik hozzánk Pop Carmen esetfelelős, a nyolctagú kis csapat életének koordinátora, valamint Baráthné Hatházi Eszter, az intézmény lelkésze. Juliannától megtudjuk: a támogatott lakhatás tervezése már 2022-ben elkezdődött.

Az utcában megvásároltak egy telket, amelyre teljesen új ház épült. Ebben két háromszobás, mintegy hetven négyzetméteres lakást alakítottak ki, ahova tavaly nyáron a nyolc ellátott beköltözhetett. Fogyatékossági állapotukat megvizsgálva döntötték el, alkalmasak-e az önálló életvitelre – jelzi Pop Carmen. A lakók közül heten nők, életkoruk átlagosan harminc év. Velük lakik egy férfi is: ő érthető módon külön szobát kapott.

– A kezdet kezdetén a lányokkal beszéltünk arról a lehetőségről, hogy ha ideköltöznek, saját szobát kapnának, nem lenne szigorúan meghatározva a napjuk minden pontja, tehát lépésről lépésre készítettük fel őket erre az életmódra – tájékoztat az esetfelelős.

– Ismerkedtek a házzal, előfordult, hogy közösen mentek konyhai eszközöket vásárolni, és együtt sütöttek palacsintát. Így is próbálták lépésenként hozzászoktatni őket az új élethelyzethez, környezethez. Közben a nappali ellátásban részt vevők délelőtti foglalkozása is befejeződött, meg is ebédeltek. Együtt töltik idejüket a támogatott lakhatásban élőkkel – így velük ott találkozunk. Kíváncsisággal, örömmel és barátsággal fogadnak a lányok, és izgatottan mutatják meg az otthonukat. Az egyedüli férfi lakó épp portaszolgálatot lát el a ház bejáratánál, így ő nem tarthat velünk.

Tiszta, szép, új építésű ház első lakásába lépünk be. Az épület összes lakója minket kísér – lelkesen vezetnek be a szobáikba. Érezhetően boldogok, a számukra különlegesebb életmódhoz társuló buzgalmuk érthetően feldobja a mindennapjaikat. Időközben azt is megtudjuk, hogy három lakó dolgozni is jár – fogyatékos személyeknek szervezett, rendszeres munkát végeznek. – A negyedik lányt jövőre szintén szeretnék erre a munkahelyre bejuttatni – teszi hozzá Pop Carmen.

– Szívesen dolgoznak itt, és több zsebpénzre is szert tesznek így. – Ismernek minket a városban, sok programra járunk a lányokkal. Ők csak együtt közlekednek, még a többi épülettől idáig is – tudatja Julianna. Közben Ili örömmel bevezet minket a kis lakrészébe. Újságolja: saját kérése volt az íróasztal a szobájába. Julianna dicséri őt, hiszen egy ilyen igény is sokat számít a napi szükségleteik felismerésében, az illető fejlődésében. A lányok megmutatják személyes tárgyaikat, szólnak az azokhoz fűződő emlékeikről. Láthatunk családi képeket – olyan szeretteikről, akikkel gyakran találkoznak, de sajnos olyanokról is, akiket egyre inkább már csak fotóról ismernek…

Beszámolnak továbbá arról, hogy a házimunkát megosztva végzik. – Persze előfordul, hogy egy-egy feladatot ellenőrizni kell, de azt gondolom, ebben nincs semmi kirívó – mondja az esetfelelős. A lányok pedig boldogan nevetnek, és hozzáteszik: – Hálásak vagyunk, hogy itt lakhatunk, és már semmiképp sem mennénk vissza a bentlakásba!