Télen itt csak a magyar pap jár
Nem tudjuk, miként változnak a körülmények, de az idők gonoszak. Mivel a személyes találkozást semmi sem pótolja, minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy kinyilvánítsuk összetartozásunkat. Most már nem kell gyomorgörccsel várakozni a határátkelőn. De a gondolatainkban is bontsuk le a képzeletbeli határokat, hisz egyek vagyunk, református hitünk, magyar anyanyelvünk, hagyományaink, nemzeti kincseink eltéphetetlen szálakkal fonnak eggyé bennünket! Az egységnap az elszakított nemzetrészek gyülekezeteinek legnagyobb ünnepe – fogalmazta meg hitvallását Farkas László, a Kolozsvár-Írisztelepi Református Egyházközség lelkipásztora. Szépapákig visszavezetett családfája ékesen példázza, hogy a magyar, a székely, a kun és a horvát ősök jellemvonásait máig ható lenyomatként a szívükbe kódolta Isten. Az egységnap előtt beszélgettünk az anyaországhoz – mind családja, mind a testvérgyülekezetek révén – szorosan kötődő lelkipásztorral.
„PAP VAGY TE ÖRÖKKÉ, A MELKISÉDEK RENDJE SZERINT”
Titok tárult fel Farkas László előtt, amikor – már a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet elsőéves hallgatójaként – hazalátogatott Vajdakamarásra. Az édesanyja elmesélte a várandóssága alatti hitélményét, amely alapján egyetlen percig sem volt kérdéses előtte, hogy a fia Isten szolgálatát fogja választani...
Apai ágon kunokat és székelyeket tud a felmenői között. Az utolsó tatárjárás után, az 1700-as évek végén Farkas szépapját a Kunságból telepítették át a Kolozs megyei Mezőségen fekvő Vajdakamarásra. Még irodalmi alkotásban is megörökítették az egyik ősét: Makkai Sándor lelkipásztor, a Kolozsvári Református Teológia tanára, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki Vajdakamaráson szolgált 1915-17 között, Holttenger című regénye főhősét a Farkas család egyik tagjáról mintázta. Generációkon át a szívükhöz nőtt ez a település. Bibliák és levéltári oklevelek őrzik az adatokat: apai nagyanyja családját, a Csákányokat Udvarszékről költöztették a mezőségi Felsőszovátra.
Az 1800-as évek elején ez a família is Vajdakamaráson telepedett le. A Varró nevet viselő anyai ágú őseit szintén a tatárjárások után telepítették egy alföldi faluból a mezőségi Pusztakamarásra. Ugyan horvát felmenőkről is szól a családi legendárium, de írásos emlék nem maradt utánuk. Amit tudnak: anyai nagyapja az 1800-as években költözött Vajdakamarásra. Saját elhatározásból? Kényszerből? Homály fedi.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!