HOZZÁVALÓK (4 FŐRE)

• 280 g liszt (4 dl)

• 180 g búzadara (2 dl)

• csipet só

• fél citrom reszelt héja

• 1 evőkanál citromlé

• 2 tojás

• 4 dl tej

A sütéshez:

• 8 evőkanál olaj (két részletben)

• 3 csapott evőkanál cukor

• 1 csomag vaníliás cukor

• 1 kávéskanál mézeskalácsfűszer

ELKÉSZÍTÉS:

A lisztet beleszitáljuk egy keverőtálba, hozzáadjuk a búzadarát, egy csipet sót, majd jól átkeverjük, és jöhet a reszelt citromhéj, a citromlé és a két tojás. A tejet folyamatosan adagolva sűrűbb, palacsintatészta-szerű állagot kapunk. Csomómentesre dolgozzuk, majd egy órára hűtőbe tesszük.

Mivel könnyű kikavarni a tésztadarabokat az edény mellé, célszerű magasabb falú edényben sütni, én sokszor a wok mellett döntök. A leírt mennyiséghez öt plusz három evőkanál olajat szoktam használni, de vajjal is készíthető. Kezdésnek felmelegítünk öt evőkanál olajat, majd beleöntjük a tésztát, és széles fakanállal óvatosan folyamatosan forgatjuk és daraboljuk, közben hozzáadjuk az újabb három evőkanál olajat. Amikor a tészta már nem folyik, szépen kezd összeállni, de még nyilván nagyobb darabokban van, egy kis tálkában összekeverjük a cukrot, a vaníliás cukrot és a mézeskalácsfűszert, végül egyenletesen rászórjuk a készülő császármorzsára. Mindeközben rendületlenül forgatni és darabolni kell a tésztát, amíg csak meg nem jelennek a szép aranybarna pöttyök és el nem érjük az egyre morzsásabb állagot. Ízlés kérdése, mennyire kell megpirítani, még családon belül is megoszlik nálunk a vélemény, van, aki puhábban és világosabban szereti, más kifejezetten pirultabban, itt-ott ropogósan. Abban viszont mindenki megegyezik, hogy jó házi baracklekvárral vagy ribizlilekvárral, némi porcukorral megszórva kihagyhatatlan édesség.