KÉTSZÁZ ÉV TÁVLATÁBÓL

Ha a magyar irodalom nagyjaira gondolunk, nehezen hagynánk ki köreikből a XIX. század „nagy mesemondóját”, Jókai Mórt. Regényei, elbeszélései generációk meghatározó olvasmányélményei voltak. A hatvanas években Várkonyi Zoltán rendezésében és Erdődy János forgatókönyvei alapján létrejött ikonikus filmadaptációk szintén szép emlékeket idéznek fel, ahol a legkisebb szerepeket is a legnagyobb magyar színészek játszották. Bár Jókai írói érdemei és munkásságának művészeti jelentősége nem vitatott, a nyolcvanas évek óta mégis egyre kevesebben kapnak rá történeteire.

Pár évvel ezelőtt Tóth Krisztina írónő Az aranyemberrel kapcsolatos gondolatai nyomán éles (esetenként pedig már méltatlanul goromba) viták lángoltak fel a magyar kánon bizonyos műveinek jelentőségéről, a kötelező olvasmányok közüli esetleges elhagyásukról. Megdöbbentő, milyen sokan és mennyire hevesen vették védelmükbe a regényeit, annak ellenére, hogy már rég nem tartozik a legolvasottabb szerzők közé.

Valóban megkerülhető vagy épp megkerülhetetlen lenne Jókai munkássága a magyar irodalomtörténetben? A kánon a látszat ellenére nem kőbe vésett (elég csak a szocializmus időszakára visszagondolni, mely szerzők és művek számítottak ekkor etalonnak). A jól ismert, megingathatatlannak tűnő irodalmi szövegekhez időről időre vissza kell térnünk, hogy friss szemmel, új látószögekből olvassuk újra kultúránk ezen darabjait. A kritikai szemlélet nem az irodalmi hagyományok bomlasztását célozza (bár közvetlenül-közvetetten elérhet ilyen hatást), hanem egyfajta játék a szöveggel, amely képes leporolni a kultikussá, és ebből következően távolivá vált szerzőkről az iskolában rájuk tapadt port.

Az effajta újragondolásra remek lehetőséget kínálnak a kerek évfordulók, amikor egy-egy szerző munkássága reflektorfénybe kerül. A kétszáz évvel ezelőtt született Jókai Mór munkásságának újragondolási lehetőségeiről három irodalomtörténész osztotta meg gondolatait a kecskeméti Ráday Múzeum emlékkonferenciáján: Bárdos József professor emeritus, a gyermekirodalom és a XIX. századi magyar irodalom szakértője; Bárdos Dóra, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának adjunktusa, aki a többi között a képregény, a film és az illusztrálás lehetőségeinek irodalomoktatásban való felhasználását kutatja; valamint Galuska László Pál, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának docense, gyermekirodalom-kutató.