Az elmúlt évtizedek meghatározó református egyházzenésze 1930-ban született Őr községben, ahol édesapja református kántortanító volt. A középiskolát Kisvárdán kezdte, majd Debrecenben, a református gimnáziumban fejezte be. Az ébredési időktől megérintve a teológián tanult tovább Debrecenben (1948–1953). Segédlelkészként, majd lelkipásztorként szolgált egy évtizedig (1953–1963) Miskolcon és Miskolctapolcán. Ebben az időben mélyítette el zenei tanulmányait a miskolci konzervatóriumban. Házasságot 1954-ben kötött Czibere Gabriellával, akivel két gyermeket kaptak a Teremtő Istentől. Orgonista-lelkipásztorként 1963-tól 2005-ig szolgált a debreceni Nagytemplomban. Az 1965-ben Debrecenben elinduló Országos Kántorképző Tanfolyamot tizenkilenc évig vezette nagy odaadással. A rendszerváltozás előtt ez volt az ifjúsági misszió legnépesebb és legszervezettebb munkaága. Lelkészek sorát oktatta Debrecenben mint teológiai ének-zene tanár. Növendékei közül került ki az új orgonistanemzedék jelentős része, sokan az ő hatására váltak az egyházzene ügyét felkaroló munkatársaivá.

Elkötelezett harcosa lett a ritmikus éneklésnek, és az orgonaépítők körében is elismert szaktekintélyével közel százötven elöregedő hangszer újjáépítésénél működött közre. Önálló tervei alapján mintegy harminc orgona épült, amelyek közül a legjelentősebb a debreceni Nagytemplom hangszerének felújítása és bővítése. A Kántushoz diákkora óta kötődött, 1965–1968 között vezetője is volt, majd Berkesi Sándor karnagy első korszakában orgonakísérőként csatlakozott a kórushoz a kiszállásokon, koncerteken, ősbemutatókon és rádiófelvételeken. Az új nagytemplomi orgona pazar hangzását reprezentálja az Egy orgonista naplójából címet viselő CD-lemeze. Szerkesztett intonációs gyűjteményt és korálkönyvet is.

Az Országos Kántorképző Tanfolyam szellemi műhelye nevelte fel tagjait és kezdeményezte a Doktorok Kollégiuma Hymnológiai és Egyházzenei Szekciójának létrejöttét, amelynek éveken át Sepsy Károly volt az elnöke. Tematikus és aktuális feladatok bőven akadtak, vezetése alatt formálódott ki a szekció arculata. Amikor 1986-ban súlyos autóbalesete miatt hosszabb időre nélkülözni kellett az egyházkerületi és országos egyházzenei feladatok végrehajtásában, akkor derült ki igazán, mennyire hiányzik tehetsége és vasszorgalma. Csodás felépülése után igyekezetének intenzitása és mélysége újra a réginek bizonyult. Új nézőpontokat találó, ihletett igehirdető volt.

A zenei impulzusok e téren is tanították formaérzékre, gondolati-érzelmi-teológiai ellenpontozásra, belső arányokra, a témavándorlás lehetőségei re. Önálló prédikációskötete Tóvá lesz a délibáb… címmel jelent meg 2010-ben. Az igei üzenet áradása érezhető volt orgonajátékából is, énekszöveg, dallamvilág, régi és mai egyházi-világi kontextus tömörítődött invencióval teli művészi előjátékaiba, jellegzetes énekkísérő stílusába. Ez a komplexitás tette eredetivé és igényessé művészi énekharmonizálásait, és közrejátszott abban, hogy az 1996-ban kiadott Magyar Református Énekeskönyvhöz készített orgonakönyv szerkesztőjéül őt kérték fel. Sepsy Károly egész munkássága alatt átérezte annak felelősségét, hogy a debreceni Nagytemplom a Magyarországi Református Egyház egyik fontos egyházzenei központja, amelynek kisugárzása van.

Sokoldalú tevékenységét Debrecen városa 2004. október 23-án Csokonai-díjjal, majd a Debrecen Kultúrájáért Díjjal jutalmazta. Nyolcvanadik születésnapján szülőfaluja, Őr díszpolgári címmel tisztelte meg. Református egyházunk közössége életművéért Aranyokleveles Teológus címmel ajándékozta meg. Istennek adunk hálát azért az ajándékért, amelyet Sepsy Károly orgonista-lelkipásztor által adott egyházunk egésze számára. Emlékezete legyen áldott közöttünk!