„…meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” (Fil 1,6). Ez az Ige állt negyvenöt éve a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon átadó istentiszteletének a meghívóján.

Derencsényi Zsuzsanna, aki 1988 augusztusától majdnem pontosan húsz évig volt az intézmény vezetője, elmondta: Schweitzer Albert példa előttünk, lutheránus lelkész és emellett orvos is volt, kiemelkedően karitatív személyiség, ezért is eshetett rá egykor a választás az intézménynév keresésekor. Hozzátette, rengeteg könyvet olvasott az életéről, és mindig hálát érzett, hogy az ő nevét viseli az otthon. Schweitzer példaértékű személyisége megmutatja, amit ezzel a névválasztással ki akartak fejezni. A kezdetekre is visszaemlékezett: megéltek nehéz napokat, eleinte nem volt állami támogatás, a gyülekezetek szeretetéből és támogatásából éltek – és sok csodát megtapasztaltak.

Az otthon az évforduló alkalmából rendezett programsorozat keretében adott hálát a fennállásáért – mondta el Görcsös Éva, az intézmény vezetője, majd hozzátette: az ünnepi alkalmak mindegyike a visszaemlékezés jegyében telt. Korábbi intézményvezetők, volt és jelenlegi munkatársak is visszatekintettek a régi idők örömeire, nehézségeire, ajándékaira. Az intézményvezető hozzátette: bizonyságot tettek arról, hogy az otthont mindig tenyerén hordozta az Úr.

A programsorozat csúcspontjaként hálaadó istentiszteletet tartottak, amelyen az előttük álló évekért, évtizedekért is imádkoztak. Az ünnepi eseményen természetesen az otthon lakói is részt vettek.

Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az igehirdetésben úgy fogalmazott: a fiú, aki nekünk adatott, előttünk jár, rávezet minket az élet útjára. Majd így folytatta: „Minden békesség forrása az, ha Istennel békességben vagyunk, ez segíthet abban, hogy magunkkal és egymás között is ráleljünk erre.” Beszéde végén az Úr áldását kérte az otthonra.

Ünnepi beszédet mondott Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója. Kiemelte: elsősorban az adja a szeretetszolgálat identitását, hogy a munkatársak meg tudják mutatni a világnak, hogyan fogunk majd a mennyben együtt szolgálni, egymásnak örülni, egymást bátorítani és imádkozni. Köszönetet mondott mindazoknak, akiknek a szolgálatából és hitéből sok évtizede táplálkozik ez az intézmény. Derencsényi Zsuzsanna nyugalmazott intézményvezető ünnepi beszédében visszaemlékezett a sok jó szándékú segítőre, akik a magukénak érezték az otthon megépítését. Majd hozzátette: az intézmény logójában olvasható felirat – „A füstölgő mécsest nem oltja el” – azt jelképezi, hogy Istennek gondja van a legbetegebb, legelesettebb emberre is.

Az ünnepi eseményen Görcsös Éva intézményvezető is köszöntötte a résztvevőket. Elmondta: szolgálatuk lényege, hogy Krisztus a gazdája ennek a háznak. Hálát adott az elődökért és a diakonisszákért, akiknek magatartása és szeretete a mai napig irányadó. A névadó születésének százötvenedik évfordulóján az otthon lakói és dolgozói az orvos-misszionárius gondolatainak felolvasásával, valamint róla készült fotók és az életét bemutató filmrészletek megtekintésével ápolták az emlékét.