Pál apostol írja Timóteusnak: „Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek…” (2Tim 3,10–11). Pál alaposságát ismerve ez valószínűleg sorrend is. A tanítás az első kapcsolódás, utána az életmód, majd a személyesebb terület: hit, szeretet és szenvedés. Ezek szükségszerű velejárói a hívő életnek.

Isten tervében rend és sorrend van. Előbb a tanulás, a próbák, utána a jutalom, előbb a bűnvallás, bűnbánat, a kegyelem elfogadása, utána az örök élet. Nem lehet a ráadással kezdeni a koncertet, sem a desszerttel az ebédet. Pedig mi sokszor éppen ezt akarjuk. Isten nálunk jobban tudja, mikor minek van ideje az életünkben. Sok Igét ismerünk, amelyben a sorrendnek jelentősége van: „Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (Róm 8,30). Tudjuk azt is, hogy az első Isten országa és igazsága, és „mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33). Ez nem büntetés, nem átok – ez rend.