Enyedy Róbertné Pünkösti Mária:

A férfilélek és a női lélek válsága

(Református Figyelő, 1933. január 14.)

Az általános válságok idejét éljük. Egy okos gondolkozó fő felfigyelt a női lélek válságára is. Inkább csak megpendíti a témát a Református Figyelőben, s keresi az okot, szinte kinyújtja a kezét: „Segítsetek megkeresni a baj okát, hogy meggyógyíthassuk a nő lelkét, s azon keresztül a férfiét, a családét, s mentsük meg a jövőt: a gyermeket.” Ne vegyék szerénytelenségnek, hogy hozzászólok ehhez a kérdéshez, de kikívánkozik belőlem a válasz, amely már évek óta ott ég a lelkemben. Nő vagyok és pedagógus, kötelességem is, hogy gondolkozzam erről a kérdésről, és már évek óta a következő három okban látom a lelki élet válságát.

1. […] A lelki válság oka elsősorban a világháború. A háború a gyenge, félhitű vagy egészen hitetlen emberek egész tömegében felébresztette azt a gondolatot, hogy csak a mának éljen, ne törődjék sem a saját lelkével, sem a máséval: csak a pillanatnyi testi jólét érdekelte ezeket az embereket. S a férfi lelkivilágához alakult a nőé is.

2. A vagyonok elpusztultak, a mi társadalmi osztályunk elszegényedett. A szülők elvesztették vagyonuk jó részét. Gyermekük jövőjét úgy próbálják biztosítani, hogy fiaikat, lányaikat taníttatják, s ezzel túlprodukciót idéznek elő a szellemi munka terén, s kizárják a szelekciót. Ez a szelekció megvolt a háború előtt, csak a nagyon jó tanuló leányok érettségiztek s mentek egyetemre. A háború előtt a serdülő leány harcolta ki a szülők engedélyét a továbbtanulásra, ma a szülő erőszakolja sokszor a legtehetségtelenebb gyermekét is az egyetemre. A szellemi kényszer-túlerőltetés oka sok lelki összeroppanásnak.

3. A lelki válság legfőbb okát főképpen a nevelésben találom. A háború alatt és után ellanyhult a gyermekek nevelése. […] Amennyivel javult az utóbbi időben a testi nevelés, a gyermek észszerű táplálkozása, annyit vagy még többet süllyedt a lelkigondozása. A mi szüleink tekintélyt tartottak.

(folytatjuk)