A férfilélek és a női lélek válsága

(Református Figyelő, VI. évfolyam, 2. szám, 1933. január 14.) – folytatás – Enyedy Róbertné Pünkösti Mária írása

Amennyivel javult az utóbbi időben a testi nevelés, a gyermek észszerű táplálkozása, annyit vagy még többet süllyedt a lelkigondozása. Apánk előtt csak tiszta lelkiismerettel tudtunk remegés nélkül megállani. A háborús és mai gyermek bírálja a szüleit, tanácsokat ad nekik, nem tiszteli őket. A nevelésben és főképpen a nevelésben látom a mai lélek válságának az okát. Nemcsak a szülői ház, hanem az egyház, az iskola egyformán felelős a lelki válságért. S ahogy a református egyház erős céltudattal reformálta a hívők lelki életét, úgy kell reformálnunk a szülői ház és az iskola nevelőmunkáját is. A női lélek válságának megoldása: az átlag férfilélek megreformálása. A nő alakul, simul, törekszik (rendeltetésénél fogva is) elérni a férfiideált. […] Ha a világválság megoldására annyira kézenfekvő, biztos eszközök állnának rendelkezésünkre, boldogok lehetnénk. Ha általánossá tudjuk tenni az egész országban azt az irányzatot, amely a KIE-ben, a Soli Deo Gloriában, a leányegyesületekben uralkodik, a női lélek válsága meg fog szűnni.

Mennél tanultabb, mennél műveltebb a feleség, az anya, annál könnyebben tud lemondani, annál áldozatra képesebb. Talán veszített a kereső, tanult nő virágszerűségéből, de megértőbb élettárs. Az elválások, öngyilkosságok s egyéb aberrációk legfeljebb a félművelt, hitetlen körökben fordulnak elő. Az a tény, hogy a nő szellemi képességeinek kifejtésére tér nyílt, nem csökkentette a családi élet melegét, legfeljebb több terhet rakott a nő vállára. De mi ezeket a terheket örömmel és készséggel vállaljuk, s ha szükséges, éppen olyan jól ellátjuk egész házunk táját, mint azok az asszonyok, akik nem végeztek egyetemet, és mindig csak a családban dolgoztak.