A központban évtizedek óta aktív hitélet zajlik, számos konferenciának, lelkigyakorlatnak és hasonló egyházi eseménynek adott már otthont, ám imasétányt vagy imakertet most először alakítottak ki. Miért éppen most vált időszerűvé az ilyen lelki elmélyülést segítő tér kialakítása?

A Konfi+ egyik alkalmán – tizenkét évvel ezelőtt – már készítettem több állomásból álló imasétát, amelyet különleges élménynek szántam az ifjúsági vezetők, misszióvezetők és lelkészek számára. A nagyszabású séta a magas létszámhoz igazodott, ezért a létesítmény szinte teljes területét lefedte. Vass Pállal, a központ akkor frissen kinevezett ügyvezetőjével kezdtünk el ötletelni, bár eleinte csak az alapelveket tisztáztuk. Közben a központi épület mellett található teátrum az évek során egyre elhanyagoltabbá vált, nem használták. Amikor rákérdeztem, milyen terveik vannak a színpaddal, elmondta, hogy lebontanák, de nincs rá forrásuk. Üresen hagyni viszont nem szeretnék, ugyanakkor nem született ötlet a hasznosítására. Ekkor javasoltam, hogy alakítsunk ki imakertet ezen a területen. Több mint harminc év tapasztalattal rendelkezem spirituális helyszínek létrehozásában: táborok, konferenciák, férfielvonulások és javítóintézetek számára is terveztem már imasétákat, mindig az adott környezethez igazodva. Ez a térkompozíció mostantól minden itt megrendezendő tábor és konferencia szerves részévé válhat. Érdemes dedikált időt szánni rá, hogy ne csupán szabadon választható lehetőségként szerepeljen. A csoportos imaséta vezetéséhez a recepción leírás is kapható, míg az „Élő Ige” terület hajnalonta igetanulmányozásra használható.

Hogyan alkot meg egy imasétányt vagy -kertet?

Mindig imádsággal és a helyszín, valamint a rendezvény alapos megismerésével kezdem a munkát. Mivel hosszú évek tapasztalata és belső kötődés is fűz a konferenciatelephez, különösen fontosnak éltem meg, hogy ehhez a lelki otthonhoz méltó és egyedi kert jöjjön létre. A balatonszárszói rendezvényközpont nem akármilyen tér, hanem Isten által választott lelki helyszín, amelynek története szorosan összefonódik a Soli Deo Gloria Református Diákszövetséggel. Ez a szövetség a XX. századi magyar református ébredési mozgalom egyik kiemelkedő megnyilvánulása volt. Akkoriban egyre erősebben jelentkezett a vágy a református egyházon belül, hogy a hit bensőségessé váljon, és ennek hatására a gyülekezetek is megújulhassanak. Kiemelt figyelmet kapott az ifjúság megszólítása és bevonása, valamint megfogalmazták azt az elvet is, hogy lelkész csak az legyen, aki Jézust Megváltójának fogadja el. Az SDG által szervezett konferenciákon rengetegen jutottak hitre – és itt kapcsolódik a személyes történetem ehhez a helyhez. 1948-ban édesanyám két nővérével és édesapjukkal Balatonszárszóra érkezett – és itt mindannyian egyszerre megtértek. Édesanyám később gyermekorvos lett, ikertestvére pedig lelkészfeleség – Pánczél Tivadaré, aki a rákosszentmihályi gyülekezetben szolgált. Ezt a kertet az ő emlékükre állítottam, hiszen itt találták meg Jézus Krisztust.