Ismert dallamok, világslágerek csendültek fel a zsúfolásig megtelt templomban. Kun Ágnes Anna operaénekes, református lelkipásztor meggyőződéssel vallja: a zene vezeti a lelkünket, általa hamarabb megérezzük a Teremtő akaratát. Elsőként nagyapja, Kun Károly kántor ragadta el a kislány képzeletét. Édesapjának mégis hiába hangoztatta a főiskolai felvételihez közeledve a zenei pálya és az előadóművészet iránti vonzalmát, ő hajthatatlan maradt: előbb egy hagyományos diploma, csak utána jöhet a művészvilág. A teológiát követte a Zeneakadémia, majd az Operaház énekese lett.

– Az ökumenében nőttem fel – hallották a jelenlévők Kun Ágnes Annától. – A cserkészcsapatban megtapasztaltam, egyediségünket a sokszínűségben élhetjük meg igazán. Művészetterápiai gondozást végzek, közismert, hogy a zene gyógyítja a lelket, fejleszti az önismeretet. A debreceni kántorképzőben ezt tanultam Karasszon Dezsőtől.

Altsach Gergely, az operettszínház művésze nemcsak római katolikus hitét, hanem a zene iránti szeretetét is családi örökségként kapta. Nagyapja nótaénekes, nagynénje táncdalénekes volt. Szombathelyen magyar és ének-zene szakos diplomát szerzett, később karnagyként vehetett át oklevelet. Már tizenegy éve oktatta az iskolásokat, amikor harmincnégy évesen meghallgatásra jelentkezett az operettszínházban. Az énekkarba vették fel. Az igazi elismerést egy beugrás hozta el számára. Kiss B. Attila főigazgató reformátusként féltő szeretettel vigyázta az útját.