Az előzetes online regisztrációhoz kötött jelentkezés után az egyház minden korosztálya és földrajzi területe képviseltette magát. A hatalmas érdeklődés közepette zajló eseményen húsz előadó és előre megszavazott hozzászóló gondolatait hallgathatta meg a közönség, köztük a konferencia kezdeményezőiét. Az ötórásra tervezett alkalmat négy tematikus szekcióba foglalták az ötletgazdák. Az első szekcióban a kegyelemtan és a megváltástan álltak a középpontban: arra a kérdésre keresték a választ, hogyan illeszkedik a kegyelem a református tanításhoz, és milyen etikai dilemmákat vet fel a bűn és a megbocsátás viszonya.

Kodácsy Tamás Szentségtörésbe keveredve című előadásában hangsúlyozta, ha az emberek nem csatlakoznak szívesen a református közösséghez, az a hit hitelességét kérdőjelezi meg. Szerinte az elmúlt évben a kegyelem vált a szentségtörés áldozatává, elvesztve református jelentését, mivel az ártatlanságra hivatkozó kegyelemkérés ellentmond a sola gratia elvének, feltételhez kötése torzítja annak valódi jelentését. – Nem az a kérdés, hogy a püspök lemondjon-e, hanem az, hogy mi lemondunk-e arról, hogy egyházunk református maradjon – zárta előadását.

Nagy Károly Zsolt, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára, kulturális antropológus A nyelv megtérése című előadásában arra hívta fel a figyelmet, nyelvi megújulás nélkül nincs valódi megújulás. Az előadó szerint az egyházi közbeszéd átalakulása nélkül a tettek sem változhatnak, mert a nyelv eszköz a minket fogva tartó struktúrák lebontására. Példaként említette a Bethánia-mozgalom kommunizmus alatti felszámolását, amikor a hatalom nyelvi eszközöket használt: a „bethánizmus” fogalma az ébredés korábbi motorját annak ellenségeként tüntette fel. Hozzátette: ez a logika ma is jelen van a politikai címkék, mint a „liberális” vagy „progresszív” használatában. Az egyház nem nézett szembe a múlt bűneivel, és ez máig hat a nyelvhasználatra és a gondolkodásra. A diktatúra örökségeként kettős beszéd, elbizonytalanodó teológiai fogalmak és politikai terminológia uralja az egyházi nyelvet. Nagy Károly Zsolt szerint a személycserék önmagukban nem hoznak változást. Az egybegyűlteket közös bűnbánatra és valódi cselekvésre hívta. – Isten az egy igazságot sokunknál tette le. Össze kell raknunk – zárta beszédét.