December elején a média felkapta az ELTE Etológiai Tanszéke Alfa Generáció Laborjában zajló, az óvodáskorúak digitáliseszköz-használatát vizsgáló kutatást és annak eredményét, amely szerint az autizmus jeleit mutatják a kütyüt használó óvodások.

Rögtön tegyük is helyre, ilyet soha nem mondtam, a kutatásunk sem jelentette ki ezt. A felmérés egyik alapvető megállapítása az volt, hogy a covid időszaka alatt jelentősen megnőtt a kütyühasználat (okostelefon, okostévé, tablet – a szerk.) az óvodás korosztályú gyermekeknél. Az egyik, a kutatásról szóló interjúmban megemlítettem azt a párhuzamot, miszerint az autizmusspektrum-zavart (ASD) kutató szakpszichológusok figyeltek fel arra, hogy fejlesztésének megkezdése után több, ASD-vel diagnosztizált gyermek meredeken javuló eredményt produkált, „jobban” fejlődtek, mint az „átlagos” ASD-s gyerekek. Kutatásba kezdtek, hogy feltárják, mi lehet a közös ezekben a gyermekekben, és azt találták, hogy a gyorsan fejlődő ASD-vel diagnosztizált gyerekek – hároméves korukig – már naponta több mint négy órát kütyüztek. Elnevezték ezt a jelenséget „virtuális autizmusnak”. Ezt a kifejezést kapta fel a sajtó, majd sajnos eltűnt mellőle a virtuális jelző, pedig lényeges: azt is jelenti, hogy látszólagos.

Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy a korai kütyühasználat autizmust okoz, hanem arról, hogy olyan intenzív tüneteket tud produkálni a nagyon korai, extrém mértékű okoseszköz-használat kisgyerekkorban, mint az autizmus. Sérül a kommunikáció, a szociális képességek, ezek pedig az autizmus fő jellemzői, ezért tévesztette meg a diagnosztákat is. Fontos, hogy helyén kezeljük és nevén nevezzük a dolgokat. Ám a tünetek jelzik a téma súlyosságát, miért kell odafigyelnie a szülőknek arra, mikor, mennyit és hogyan használják az okoseszközöket a gyermekeik. Kutatásunkkal nem akartunk stigmatizálni vagy szenzációt kelteni, csak felhívni a figyelmet erre a létező veszélyre. Viszont nincs időnk megvárni azt, hogy a jelenséget öt-tíz év alatt kikutassuk. Ez most történik, hatalmas tempóval. Valójában egy nagy kísérlet részesei vagyunk, miközben a modern szülőknek kevés eszközük és információjuk van ahhoz, hogy ezt megállítsák. Mást és mást mond a média, miközben influenszerek arról akarják őket meggyőzni, hogy bátran adják a kétéves kezébe a tabletet egy angol nyelvű mesével, a gyermek pedig majd megtanul angolul. Sajnos nekünk, kutatóknak is ki kell lépnünk egy kicsit a szerepünkből, amikor azt mondjuk, inkább legyünk óvatosabbak, mert mi sem tudjuk minden részletét tekintve, mi történik, azt viszont az eddigi eredmények alapján is tisztán látjuk, mi várható. Óvatos következtetéseket vonhatunk le, párhuzamot állíthatunk az alapján, amit már a tévénézés kapcsán feltártunk. Ezek alapján állítjuk, hogy a korai kütyühasználat problémás, nem mindegy, mennyit és mikor használhatják ezeket az eszközöket a kicsik, és az sem, mire. Már-már prófétai szerepbe kényszerülnek a kutatók, mert még nincs róla elég adatunk, de amennyink van, azok azt sugallják: ez veszélyes.