A fogós...

... bibliai részek fölött szabad gondolkodni, el kell időzni, talán napokon át is küzdeni, a Szentlélek bölcsességét kérni, hogy világítsa meg az értelmüket nekünk. Mert vannak maguktól értetődő igeszakaszok, amelyeket szívesen megtanultunk, folytonosan idézünk, de vannak versek, amelyek erősen megmozgatnak, nyugtalanítanak, ellentmondanak korábbi ismereteinknek. Alkalmat adnak arra, hogy a kialakított, már-már rögzült istenképünket, rutinunkat és istenismeretünk határait felülvizsgáljuk.

Nem vétünk-e a második parancsolat ellen, amikor makacsul ragaszkodunk egyszer megértett bibliamagyarázatokhoz, és nem engedjük, hogy Isten ma megszólítson, valami újat tanítson? Jézus Krisztust a békesség fejedelmével azonosítjuk helyesen, ahogyan Ézsaiás megrajzolta a Messiás alakját (Ézs 9,5). Jézus nyájas és szelíd – énekeljük. Ezt a kedves képet azonban megzavarja Jézusnak ez a kijelentése: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! […] Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást.” (Lk 12,49.51) Máté evangéliumában ezen a helyen Jézus egyenesen úgy fogalmaz: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot” (Mt 10,34).

A keresztyénségben a XX. század második felében kialakult az úgynevezett felszabadítási teológia, a többi között erre a textusra hivatkozva. Jézus tüzet hozott, és konfrontációt hirdetett az elnyomással, igazságtalansággal szemben. A szegény, nyomorgó, kiszolgáltatott tömegek körében természetes gondolat, még inkább reménység, hogy Jézus egyszer igazságot tesz, háborút indít az elnyomók ellen. Megdöbbentő illusztrációt láttunk erre Srí Lankán egy gyülekezeti terem falán: Jézust gépfegyverrel a vállán ábrázolja a plakát. Vajon Jézus valóban fegyveres harcra utal itt? Nem Isten szeretetének egyértelmű testet öltése, aki gyógyít, megbocsátást és irgalmat gyakorol? A teljes Jézus valóságához hozzátartozik a tűz és a kard szimbóluma is. Nem Keresztelő János ítéletes mondanivalójával, hanem a tűz megtisztító, a kard kettéválasztó szerepével kell szembesülnie mindenkinek, aki Jézussal találkozik.

Ezek a metaforák nem fenyegetésül szolgálnak, hanem figyelmeztetésül, fölkészítésként a döntésre, a várható üldözések elszenvedésére. Jézus saját szenvedéséről és gyötrődéséről is szól. Az eredeti szó szerint: „szorongattatom” (más szavakkal szorít, kényszerít, korlátoz), „mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy!” (50). A bibliaolvasás néha küzdelem saját előítéleteinkkel szemben a helyes értelmezésért.