Isten törvénye olyan, mint a gravitáció: akkor is érvényes, ha tagadjuk

Előfizetek

Színész, színházi rendező, férj, édesapa, református, megváltott ember: Rajkai Zoltán több mint három évtizedes karriert és változatos szereprepertoárt tudhat maga mögött. Meggyőződéssel vallja: az emberi élet legjelentősebb eseménye a megtérés. Nemrég bemutatta Tízparancsolat című személyes előadását, melyben egy DJ-pult előtt állva „keveri” Cseri Kálmán igehirdetéseit saját bizonyságtételével. Az egyik legszebben beszélő magyar színművész beszámolója az előadás mondanivalójáról, saját istenkapcsolatáról és arról, miért nem paradoxon a hívő színész.


A Tízparancsolat december 15-én debütált a Vigadóban. Aki lemaradt róla, megtekintheti a jövőben az előadást?

Persze, nagyon bízom benne, eleve missziós szándékkal készült. Ugyan még nincs állandó helyszíne, de hiszem, hogy az Úr majd elrendezi. Elsősorban nem egyházi területeken szeretném eljátszani, persze ott is szívesen, de az lenne az üdvös, ha olyanok is hallhatnák, akik egyáltalán nem vagy csak felszínesen ismerik a keresztyénséget.

Korábban azt nyilatkozta a színészi munkamódszeréről, hogy nem azonosul a szerepekkel, mivel ez a néző dolga. A Tízparancsolatban viszont (részben vagy teljesen) önmagát tárta fel a közönség előtt. Mennyiben volt más élmény ez az előadás, mint az eddigi szerepei?

Mindenben. Eddig még nem szólaltam meg ilyen témában a színpadon, pedig már a huszonöt évvel ezelőtti megtérésem óta érlelődött bennem a gondolat, hogy a hitemet előadóművészként is megpróbáljam átadni. A pandémia idején zárva voltak a színházak, így eszembe jutott, mi lenne, ha kezdenék valamit a Tízparancsolattal. Régóta foglalkoztatott, mennyire lényeges volna beszélni arról, milyen sok területen megy szembe világunk korszelleme Isten törvényeivel.

Rajkai Zoltán Fotó: Hurta Hajnalka

Ez a gondolat összecsengett Cseri Kálmán két igehirdetés-sorozatával, amelyben a Tízparancsolatot vette végig. Szerinte ezt a témát nemzedékenként újra elő kell venni. Az említett prédikációk óta éppen húsz év telt el, ez is megerősített abban, hogy belevágjak az előadásba.

A színpadon egy DJ-pult és egy mikrofon mögött állt, háta mögött Cakó Ferenc homokanimációi keltek életre Koltay Dorotytya Szonja közreműködésével. Miért épp ezeket a médiumokat választotta az előadás mondanivalójának felerősítésére?

Modern, rendhagyó formát szerettem volna, amely érzékelteti, hogy a Krisztussal járás az élet minden területére kihat, nem csak a templomban zajlik. Kamaszkoromban DJ is voltam, csak most nem bulit tartok, hanem a hitről és a Tízparancsolatról beszélek, felhasználva Kálmán bácsi igehirdetéseit. Cakó Ferenc képzőművészt kértem fel a homokanimációk elkészítésére, mert azt éreztem, ehhez a témához anyagként leginkább a homok passzol, mert változékony, bármivé átformálódhat, a keletkezést és az elmúlást is szimbolizálja. Emellett a Tízparancsolat átadásának körülményeit, a Sínai-hegyen és a pusztában történt eseményeket is reprezentálja. Cakó Ferenc képeit azután Szonjával videóeffektek segítségével modern vizuális látványvilággá „turbóztuk fel”, ahogy a DJ-knél szokás.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!