Követhető példakép

Előfizetek

A 2025-ös esztendő igazán bővelkedik a magyar szellem és kultúra jeles alakjainak kerek évfordulóiban. Februárban volt Bolyai Farkas születésének kétszázötvenedik, Jókai Mórénak kétszázadik évfordulója, márciusban lesz százötven éve, hogy Kriza János elhunyt, születéseket tekintve májusban Nemeskürty István századik, júniusban Apáczai Csere János négyszázadik, júliusban Nagy László századik évfordulója, augusztusban emlékezünk Ravasz László halálának ötvenedik, októberben Huszár Gálé négyszázötvenedik évfordulójára. Novemberben lesz százötven éve, hogy Klebelsberg Kunó megszületett és decemberben ugyanennyi, hogy Kemény Zsigmond elhunyt. A fel sorolt személyek több mint fele református, s mind megérdemli, hogy egy virtuális protestáns panteonban – a református Arany János szavaival – „mint buzdító példa állandó helyet foglaljon el”.

Németh László Fotó: Fortepan

Ez a névsor is alátámasztja, milyen gazdagok vagyunk mi, magyar reformátusok. Bár lélekszámunkat tekintve kisebbségben vagyunk az össznépességben, ám a magyar nyelvben és észjárásban, szellemi és kulturális életben, még a közgondolkodásban és a politikai habitusban is megtalálható a fél évezredes protestáns, főként a kálvinista hagyomány hatása. Persze minden hagyomány és örökség annyit ér, amennyit a ma élő nemzedékek ismernek, értenek, értékelnek, őriznek és felhasználnak, egyúttal újjáteremtenek belőle. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: néhány nap múlva, március 3-án lesz ötven éve, hogy az egyik legnagyobb terjedelmű és legszerteágazóbb életművet alkotó, talán a legeredetibb magyar író-gondolkodó – vagy gondolkodó író –, Németh László elment a minden élők útján. Vajon ma hányan ismerik, olvassák a regényeit, drámáit, esszéit, és értik eszméit, eszményeit?

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!