A böjt csodája címmel vált a kilencvenes évek hazai könyvpiacának egyik slágertermékévé az 1976-ban elhunyt amerikai Paul C. Bragg önsegítő kötete. A szerző a huszadik század első felének egyik tipikus tengerentúli „egészségszélhámosa” – hatalmas vagyonra tett szert, miközben (egyebek mellett és sokakhoz hasonlóan) csodaszereket árult, önsegítő előadásokkal turnézott, nem létező sportsikereket és iskolai végzettségeket fabrikált magának, sőt a saját születési idejét is következetesen egy évtizeddel korábbra „módosította”. Ezzel együtt nézetei, stílusa tökéletesen ismerősek lehetnek a huszonegyedik század embere számára is: az orvostudomány és biológia alapvető tételeinek megkérdőjelezése, önmegfigyelésen alapuló téves általánosítások, gyógyíthatatlan betegek teljes gyógyulással kecsegtetése.

Biztosan nem véletlen, hogy Magyarországon épp a rendszerváltozás utáni évtizedben és éppen ezzel a címmel lett népszerű Bragg könyve. A szocializmus erőltetett materializmusa, a tudományt a vallással szembeállító merevsége után nagy erővel, szinte megkönnyebbülésként tört felszínre rengeteg minden: ugyanez a korszak volt az ufófigyelés, az agykontrollmozgalom és az MLM-rendszerű kereskedelmi hálózatok hajnala is hazánkban.

Ezeket az emlékeket csak azért idézem fel, hogy amikor ismét az áltudományok és a nyilvánvaló tudományos tényekkel kapcsolatos reménytelenül szektás hangvételű viták korát éljük, vigasztalást meríthessünk a tényből: bár a forma új, a jelenség jó ideje velünk él már. Mint ahogyan biztosan nem véletlen az sem, hogy épp a böjt fogalmát, gyakorlatát emeli fel a szerző (vagy inkább húzza le) sajátos „egészségvallásának” (ő használja ezt a kifejezést!) alaptételévé.