... figyelhetők meg minden kapcsolatunkban, nemcsak az emberekkel, hanem az Istenhez való viszonyulásunkban is. A családi, vérségi szálak adottak, de nem egyformán kötődünk a két szülőnkhöz, a testvéreinkhez, nagyszüleinkhez és távolabbi rokonainkhoz. Ösztönös vonzódással, szimpátiával már gyermekként kiválasztjuk azokat, akikhez bizalmasak vagyunk, és távolságot tartunk azoktól, akik előtt nem akarunk megnyílni. Felnőtté válásunk éveiben ezek változhatnak, szükséges is, hogy alakuljanak, mert mi magunk is formálódunk. Némelyektől kezdünk elszakadni, akiket korábban csodáltunk.

Átértékeljük a kapcsolatot az ébredező tudatosság és a megismerés folyamatában, érezzük, hogy a szoros kötődés már akadályává válhat további fejlődésünknek. Vigyázni kell persze, hogy ez ne makacsságból, önzésből, hanem józan mérlegelésből történjen, tiszteletteljes legyen és tapintatos leválás például a szülőről, aki esetleg még szoros függésben akarna tartani. Másokhoz pedig tudatosan közelebb lépünk, mert kezdjük értékelni hiteles életüket. A kapcsolatok nem statikusak – ha azok, megmerevednek és törékennyé válnak –, hiszen velünk együtt folyamatosan változnak.

Istenkapcsolatunkban is többé-kevésbé ezek a fokozatok jelentkeznek. Az első érzések – érdeklődés, rokonszenvezés, vonzódás, kedvelés – után következhet az, hogy szeretem őt, és odaszánom magam Jézusnak. Ez nem mindig ilyen egyenes út, nem visszafordíthatatlan. Lehetnek megtorpanások, kétségek, csalódások, kiábrándulás, összetörés, sokszor még azután is, hogy döntöttünk Jézus mellett. Az első elköteleződés csak a kezdet. Jézust egykor sokan kísérték az úton, de ő figyelmeztetett: az, ha őt szívesen hallgatják, vele járnak, még nem jelenti, hogy az ő tanítványai. Az elhatározás az út elején nem elég. Nem óv meg a kísértések és válságok között.

Ha ebből a gondolatmenetből érkezünk el Jézus súlyos szavaihoz, talán jobban megértjük, és nem fogjuk félreérteni: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,26–27) Nem lehet és nem szabad ezekkel a mondatokkal kezdeni az ismerkedést Jézussal. Aki először ezt hallja az evangéliumból, biztosan megbotránkozik, és torz képet alkot róla. Ez a kizárólagosság, zsarnoki követelés, gyűlöletre uszítás felháborító! A destruktív szekták szeretnek erre az Igére hivatkozni, elszakítva híveiket a családjuktól. De Jézus nem azért jött…