Miként sikerült ilyen sok gyereket megszólítaniuk?

Végh Balázs: Bevallom, ez nekünk is különleges élmény. Hogyan nőtt a gyereklétszám száz körülire, mi sem értjük. Imádkoztunk, mégsem számítottunk erre. Induláskor azt hittük, talán húszan-harmincan leszünk. Most pedig itt ez az élettel teli kis méhkas, örök mozgásban, nyüzsgésben. Büszke vagyok rájuk. Őszinték, önfeledtek, az egész törzs intenzíven éli meg az érzelmeit, mind az örömöt, mind a szomorúságot. Ráadásul ezek a gyerekek nem lógnak a levegőben, integráljuk őket a gyülekezetbe. A legtöbben hozzák a barátaikat, ismerőseiket, olyanokat, akik eddig semmilyen egyházi kötődést nem ápoltak. És ahol ott vannak a gyerekek, előbb-utóbb megjelennek a szülők is. Van olyan anyuka, apuka, aki azóta már konfirmált, sőt a gyülekezet aktív tagjává vált. Ezekért az életekért végtelenül hálásak vagyunk, nem lehet nem észrevenni a Szentlélek munkáját.

Gombos Viktor: A ranger-istentiszteletre – amely a rendes istentisztelet keretében zajlik – az a szülő is beül, aki addig a templom közelébe sem jött. Ilyenkor megadjuk a módját, a gyerekek felveszik a nyakkendőt, a rangeringet. A lekciót valamelyik törzstag olvassa, imádkozik, mi adjuk a zenei hátteret, énekelünk. Missziós szempontból a Royal Rangers az egyik legnagyobb szolgálatunk. Bár a gyülekezet óvodát, iskolát, líceumot tart fenn, ami természetesen hatással van a létszámunkra, ez önmagában még nem magyarázná a kezdeményezésünk folyamatos növekedését.

Hogy került a Royal Rangers Gödöllőre?

Végh Balázs: A Royal Rangers már közel harminc éve jelen van Magyarországon, német közvetítéssel érkezett hozzánk. Németországban négyszázharminc körüli az aktív csapatok száma. Náluk hozzánk hasonlóan koedukált a mozgalom, szemben az Egyesült Államokkal, ahol a szervezet kifejezetten fiúkat mozgósít.

A tengerentúlon 1962-ben indította útjára Johnnie Barnes, mert úgy vélte, a cserkészet elvesztette eredeti fókuszát.

Gombos Viktor: A két világháború között Gödöllőn ifjabb Szabó Aladár református lelkész – az ő támogatásával épült meg az új református iskola – szoros kapcsolatot ápolt a cserkészmozgalommal, és az ő közreműködésével, a helyi református egyházközség fenntartásában alakult meg a 943. számú Ráday Pál Cserkészcsapat. Lelkesedésükre jellemző, hogy részt vettek a gödöllői IV. Cserkész Világdzsembori előkészületeiben és programjaiban. A második világháború után, az 1940-es évek végén betiltották a cserkészmozgalmat. Bár a rendszerváltozás után, a kilencvenes években több csoport is újjáalakult nálunk, a kiesett négy évtizedet nehéz volt pótolni. Sokat töprengtünk Balogh Tamás lelkipásztorral, hogyan lehetne továbbépíteni a fiatalok körét. A líceumban matematika–ének-zene szakos tanárként dolgozom, és egy korábbi osztályomba járt a Royal Rangers országos vezetőjének fia. Akkor fel is vettem az apukával, Tarcali Gézával a kapcsolatot, de a Covid-járvány mindent leállított.

A következő fordulat az első hullám után, 2020 nyarán következett, amikor Gézát meghívta a presbitérium. Felpörögtek az események, néhányan bekapcsolódtunk a felnőttvezető-képzésbe, 2021-ben pedig megtörtént a törzsavatásunk. Gyülekezetvezetőként úgy látom, nem elég álmokat szövögetnünk – aktívan be kell vonnunk a következő generációt a közösség életébe. Ha ezek a gyerekek itt maradnak, a gyülekezet jövője emberileg biztosított.