AHOL AZ ESPERES BASSZUSGITÁROZIK

Egy pillanatra felejtsünk el mindent, amit a hagyományos ifikről tudunk! Mit kezdenénk egy csokornyi falu fiatalságával, ahol a konfirmáció után alig marad ifis a gyülekezetben, idővel pedig ők is elmaradoznak a tanulmányaik és a munka miatt? A két és fél éve elindított Buckaifi ennek a helyzetnek a megoldására tett rendhagyó kísérletet.

A Buckaifi kéthetente megrendezett tematikus sorozat, amely a Tarbucka lábánál fekvő felvidéki települések fiataljait fogja össze négy lelkipásztor – Böszörményi Tamás, Hozák Viktor, Kiss Miklós és Szepessy Mátyás –, valamint a szolgálók egyre bővülő csapat szervezésében. Változatos korosztályt szólítanak meg: tizenkét éves, konfirmáció előtt álló kiskamaszok és huszonéves fiatal felnőttek egyaránt megfordulnak a péntek esti alkalmakon. A helyszín változó, a bodrogszerdahelyi, kiskövesdi, nagykövesdi és örösi gyülekezetek forgóban szolgálnak házigazdaként. Céljuk megmutatni a fiataloknak, hogy Isten országához tartozni nem unalmas dolog, hanem egy színes és kalandos utazás. – Olyan gyülekezetet akartunk létrehozni ezekből a fiatalokból, amelybe mi is szívesen tartoznánk, és amelyben mindig is szerettünk volna lenni – emlékszik vissza Böszörményi Tamás nagykövesdi lelkipásztor.

A találkozók öt órakor startolnak el, jókedvet és ismerkedést célzó játékokkal. Az este a Buckaband jóvoltából közös dicsőítéssel folytatódik. A zenei szolgálócsapat fiatalokból és lelkészekből kovácsolódott össze, ahol mellesleg Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye esperese pengeti a húrokat a basszusgitáron, ő kezdettől fogva a Buckaifi lelkes támogatója, idővel pedig szolgálója is lett. A dicsőítések meghatározó eleme a fennállva egymásba kapaszkodó, szívből éneklő fiatalság. Ezt igei tanítás követi, amelyet rendszerint meghívott lelkipásztorok és a tanítás ajándékával megáldott, felkészült szolgálók tartanak. Minden évben egyetlen átívelő tematika alapján foglalkoznak a fiatalok életének meghatározó kérdéseivel, ilyenek a magány, a barátság, az önismeret, a stresszkezelés, hitünk vállalása, a szerelem rózsaszín ködje vagy épp a példaképeink. A tavalyi év a Feketén-fehéren címet kapta. A sorozat fő üzenete az volt, hogy egyedül Krisztusban lehetünk tiszták, és bár újra meg újra követünk el bűnöket, ugyanolyan szeretettel és türelemmel forduljunk egymás felé is, mint ahogyan minket is elfogad Jézus. Idén a királyok királya a központi motívum, az áhítatok a Megváltóra mutatnak: nincs olyan mélység, ahol ne állna mellettünk. Az igei tanítást korosztályokra bontott csoportos megbeszélések vagy akváriumbeszélgetések követik, ezeken lehetőség nyílik megosztani és elmélyíteni a téma kapcsán felmerült gondolatokat. Az estéket a gyülekezetek önzetlen asszonyai jóvoltából közös vacsora és kötetlen beszélgetés zárja.

A Bucka-évet változatos közösségi programok tarkítják, amelyek általában a mozgás különböző formáival kapcsolódnak össze: korcsolyázás, kenutúra, focizás mellett szalonnasütésen, játékesteken, karácsonyozáson, offline hétvégéken és ifjúsági istentiszteleteken kerülhetnek közelebb az ifisek egymáshoz és Istenhez.