Hívő családból származik, vagy volt valami különleges esemény, ami elindította a hit útján?

Kisgyermekkoromban a családomból senki sem volt hívő, de még csak vallásos sem. Ennek ellenére szüleim a református általános iskolába írattak be Miskolcon, ahol hétfő reggelenként kötelező volt járni az iskolai istentiszteletre. Ezzel párhuzamosan otthon, Boldván is rendszeres résztvevőjévé váltam a gyermek-istentiszteleteknek, hiszen szükségem volt az aláírásokra, amelyeket egy kis füzetbe kellett gyűjteni. Lassan beépültem a közösségbe. Tizenhárom éves lehettem, amikor elmentem a gyülekezetünkkel Erdélybe egy családi táborba. Ott és akkor, egy esti áhítat utáni dicsőítés alatt fogadtam el Jézust megváltómnak.

Az általános iskola után magától értetődött, hogy református gimnáziumban szeretne továbbtanulni?

Igen, nem is jelentkeztem máshova, csak a Lévay József Református Gimnáziumba. Úgy éreztem, Isten ott akar engem látni. Áldottnak éltem meg az ott eltöltött négy évemet, a mai napig hálás vagyok a hittanórákért, a tanárokért, akik nemcsak okítottak, hanem terelgettek is. Később, az egyetem kiválasztásakor pedig a praktikum volt a fő cél, mert akkor már egyre több szolgálatot vállaltam a gyülekezetben, ifivezető lettem. A családunk anyagi helyzete és az akkori introvertáltságom miatt nem is gondolkodtam másban, csak a Miskolci Egyetemben.

Huszonkét évesen választotta presbiternek a Boldvai Református Egyházközség. Hogyan gondol vissza erre az időszakra?

A jelölési időszak után Prókai Árpád, gyülekezetünk lelkipásztora kérdezte meg, elvállalnám-e a presbiteri tisztséget mint ifivezető. Igent mondtam, mert nem gondoltam nagyobb vagy többletfeladatnak annál, mint amit addig is végeztem. Akkor, 2023-ban végzős egyetemista voltam, a gyakorlatomat töltöttem Miskolcon. Később, az utolsó félévre Budapestre költöztem. A közgazdászdiploma megszerzése után a fővárosban helyezkedtem el, jelenleg is oda köt a munkám.

Megtalálta a helyét a presbitériumban?

Általános iskolás korom óta járok templomba, így már régóta ismerem őket, és ez fordítva is igaz. Diplomás pénzügyi tanácsadóként talán máshogy tekintenek rám. Mégis, ez mind nem számít. Egyedül az a fontos, hogy az Úr Jézus megváltott gyermekei vagyunk, és a Biblia iránymutatása alapján szeretnénk intézni gyülekezetünk dolgait.

Hogyan tud ilyen távolról szerves része lenni a gyülekezeti életnek?

Ez elég nehéz, a mai napig küzdök azzal, hogyan oldjam meg. Az utóbbi időben sajnos ritkán tudok hazamenni: havonta vagy kéthavonta egy hétvégére. Ezeket a látogatásokat igyekszem a presbiteri gyűlések időpontjához igazítani. Sajnálom, hogy nem tudok részt venni a bibliaórákon, az ifiken. Ellentmondásosnak érzem, amikor írok az ifiseknek, hogy szombaton jöjjenek, én magam meg nem leszek otthon. Rengeteget nyújtott a közösség, hiányoznak. Az istentiszteletek hanganyagát hétről hétre átküldik nekem, így naprakész vagyok a gyülekezet történéseivel kapcsolatban. Istennek hála a fővárosban is aktív a lelki életem: járok református közösségbe, istentiszteletekre, ifialkalmakra. Az itt kapott lelkesedést és tüzet tudom hazavinni Boldvára.

Mi a feladata a presbitériumban? Mi az, amit szeretne megvalósítani még ebben a ciklusban?

Közgazdászként a presbitérium pénzügyi bizottságát igyekszem erősíteni meglátásaimmal, hozzászólásaimmal. Fiatalként pedig egyfajta szemléletváltást szeretnék véghez vinni pénzügyi és egyéb, például digitális téren. Hiszem, hogy egyre nagyobb szükség van ezekre. Látszólag egyszerűnek tűnő dolgokat mondok: szeretném, ha nem csak készpénzzel lehetne adakozni a templomban, valamint olyan rendszer kiépítése van tervben, amelynek révén a hétközi gyülekezeti alkalmakhoz is bárki csatlakozhat online. Mindkét törekvésre számos egyszerű megoldás létezik már, Isten vezetését keresem, egyeztetve a többiekkel.