XX. századi történelmünk dúskál a tragédiákban, háborúkban, diktatórikus rendszerekben és az azokat irányító, maguknak személyi kultuszt követelő zsarnokokban. Ennek a zivataros időszaknak azonban voltak példaképnek tekinthető alakjai is, akik valamilyen igaz ügy érdekében, elhívásukat követve sokat tettek a világ megjobbításáért. A számos névtelen hős mellett ismerjük Teréz anya, Dietrich Bonhoeffer, Martin Luther King vagy II. János Pál pápa nevét, és jól beleillik ebbe a felsorolásba Albert Schweitzer is

A FILOZÓFUS-LELKÉSZ

Az akkor már néhány éve a Német Császárság részét alkotó Elzász területén, egy festői faluban látta meg a napvilágot 1875. január 14-én. Családi gyökerei a többi között Svájcba vezetnek, onnan ered Albert vezetékneve is, amely svájcit jelent. Már tízéves kora előtt kitűnt a tehetsége az orgonajátékban, ezért a középiskola elvégzése után – teológiai és filozófiai tanulmányai mellett – továbbtanult ezen a hangszeren Párizsban. De nem csak az orgonajátékot művelte magas szinten, a hangszer szerkezetét, működését is kiválóan megismerte.

A századforduló környékén írta meg disszertációját filozófiából, valamint később teológiából, utóbbi területen azután habilitált is. Egyetemi docensként dolgozott, és a strasbourgi Szent Miklós-templomban vállalt lelkészi állást. Tudományos és lelkipásztori tevékenysége mellett tehetségének művészi tekintetében is továbbfejlődött, az orgonálás és orgonakészítés mellett Bach-kutatóvá vált.

Francia és német nyelven is megjelent a híres zeneszerzőről készített monográfiája, valamint könyvet írt Német és francia orgonaépítészet és orgonaművészet címmel. Már huszonévesen arra az elhatározásra jutott, hogy harmincéves koráig a teológiának szenteli az életét, utána azonban orvosként akar Isten szolgálatába lépni. Döntése mellett kitartott.