Háború és önvédelem
NE ÖLJ!
Ez a parancsolat ugyanis nem erre, hanem az interperszonális kapcsolatainkra vonatkozik: a Teremtő nem adott jogot az egyénnek, hogy egy másik ember életét önkényesen elvegye. De vajon Isten az ölés minden formáját tiltja ebben a parancsolatban? Nem, az állam képviselőinek ugyanis jogot ad rá (Róm 13,1–4). Ellentmondásosnak látszik a Biblia tanítása az öléssel kapcsolatban, ha nem teszünk különbséget az egyén és hatóság között.
Ha azonban felfedezzük ezt a megkülönböztetést, akkor a Bibliára hivatkozva egyet kell értenünk a Második Helvét Hitvallás polgári hatóságról szóló részével, amely több bibliai alapelvet is összefoglal:
a) A háborúzás joga a mindenkori állam képviselőinél van, akiknek Isten eszközöket adott a kezébe ahhoz, hogy az anarchisztikus állapotokat távol tartsák a rájuk bízott emberi közösségektől.
b) A béke megtartása és elérése mindennél fontosabb. Inkább évekig tartó tárgyalás, mint egy nap háború.
c) A háborúindítás önmagában nem istentelen. Önvédelmi helyzetekben átveheti a szerepet a szabályozott erőszak.
„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi.” (Róm 13,1–4)
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!