Megvilágosodás vagy megváltás?
A mai világ szellemi forgatagában, amelyben számtalan vallási és filozófiai irányzat verseng a figyelmünkért, Isten Igéje iránytűként szolgál. Nemcsak felismerni engedi az isteni igazságot, hanem megmutatja, miként találhatunk biztos pontot ebben a kavargó szellemi közegben. Ezért újságunk hasábjain időről időre olyan írásokkal is jelentkezünk, amelyek a különböző szellemi irányzatokat a Szentírás fényében vizsgálják meg. Célunk, hogy olvasóink számára tisztább képet adjunk ezekről az eszmékről, és útmutatást nyújtsunk a biblikus alapokon nyugvó tájékozódáshoz.
Bár manapság ritkábban említik név szerint, mint néhány évtizeddel ezelőtt, a New Age – vagyis az Új Korszak – továbbra is hat világszerte. Ez a spirituális irányzat világvallási igénnyel lép fel, és a legkülönfélébb pogány hiedelmeket, kultuszokat eleveníti fel, illetve építi be a rendszerébe. Mindmáig erőteljes hatást gyakorol, különösen a keresztyénséget elhagyó fogyasztói társadalmakban. Következményei és „gyümölcsei” ma jobban megmutatkoznak, mint bármikor a hatvanas-hetvenes évek óta, amikor ez a világnézeti divatáramlat megjelent.

ÖNMEGVÁLTÓ HOMO NOVUS?
Az asztrológusok szerint a csillagok és más égitestek mozgása határozza meg a kulturális, társadalmi és egyéni fejlődést. Ennek megfelelően az emberiség átlépett a Halak korából – amelyben identitását és létezésének értelmét kereste – a Vízöntő korába, amely a teljes békére és egységre való törekvést jelképezi.
Úgy vélik, mivel kollektíven új korszakba léptünk, el kell fogadnunk azokat a kulturális változásokat, amelyek összhangban vannak a jelenlegi asztrológiai korszakkal. Ez az átalakulás már most is hatással van a világra, és a jövőben még inkább érezhető lesz. Mindaz, amit szüleinktől, illetve ők az elődeiktől tanultak, a Halak korszakának hatását tükrözte, ám most nagyrészt túl kell lépnünk rajta.
A New Age központi elképzelése szerint a csillagképben megjeleníthető mitikus alak – a legelterjedtebb értelmezés szerint Ganümédész, Zeusz görög főisten fiúszeretője – kannájából vizet, vagyis a New Age értelmezésében kozmikus energiát áraszt a Földre. Ennek hatására az emberiség átalakuláson megy keresztül, és a keresztyén dominanciájú Halak korszaka után gondolkodása a helyes irányba fordul. Az új ember, a homo novus meditációval, önismerettel, sőt önmegváltásra törekvéssel, pszichotechnikákkal, tudatmódosító szerekkel és természetesen a New Age tanainak segítségével végre kiaknázza belső lehetőségeit. Ennek következményeként elérkezik az egyetemes béke, egység és szabadság tartós időszaka, amelyet egy világkormány fog irányítani.
A Kaliforniában felbukkanó New Age-mozgalom említett mítoszteremtése érhető tetten már az 1967-es Hair című világhírű amerikai rockmusical némely részletében is. Az egyik dalszöveg az asztrológiai elképzelést tükrözi, majd a Vízöntő korszakának hajnalához annak reményét kapcsolja, hogy a folyamatok kiteljesedésével a béke vezérli majd bolygónkat, és a szerelem kormányozza a csillagokat. Más dalban azt sugallják, új ember tanul új gondolkozást… Jegyezzük meg már e rövid New Age-ismertetés elején, hogy a Biblia útmutatása szerint a teremtett kozmosz rendje az égitestekkel, azok mozgásával vagy éppen csillagképekkel együtt Isten teremtő erejét hirdeti és dicsőíti. Emellett a csillagok, a nap és a hold pazar jelekül szolgálnak az idő nyomon követésére, vagy éppen segítőeszközül adattak a tájékozódásunkhoz. Isten költői erejű hasonlatként mutatott rá Ábrahámnak a csillagokra, azt ígérve, megszámlálhatatlan utódot ajándékoz neki. A Szentírás próféciái szerint a végidőket csillagászati események kísérik, de az asztronómiának nincs köze az asztrológiához.
A sumér-egyiptomi eredetű asztrológia horoszkópokat alkotva – hamisan – azt állítja, hogy a csillagok és bolygók együttállása végzetszerűen befolyásolja az ember sorsát. Csakhogy Ézsaiás könyvében azt olvassuk a csillagjósokról, hogy az ítéletkor a tarlóhoz hasonlóan elégettetnek (Ézs 47,13–14). Az asztrológiai jövendölés – akárcsak a varázslás, a halottidézés és az átokmondás – tiltott a Szentírásban (5Móz 18,10–14). Ha valami végzetes, akkor az az eltévelyedés, amely tagadja, hogy a Teremtőtől, illetve elfogadott kegyelmétől függ az életünk, sorsunk alakulása.

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!